Az otthon ápoltaknak jó „a négylábú doktor”

Az állatterápia története a hatvanas években kezdődött. B. Levinson amerikai pszichológus egy viselkedési zavarokkal küszködő kisfiút kezelt. Hónapokig nem tudta őt szóra bírni, mígnem egyszer a rendelésre kénytelen volt bevinni kutyáját. A kutya hatására a gyermek feloldódott, beszélni kezdett az állathoz s annak gazdájához.

Levinson a következő vizsgálatokra – a szabályok tiltása ellenére – már szándékosan vitte el kutyáját, s a kisfiú állapota rohamosan javulni kezdett. Nemsokára már speciálisan képzett kutyákat neveltek, s bevonták őket a pszichoterápiába. Az állatok közelsége, a hozzájuk való fordulás eltereli a beteg figyelmét saját magáról, bajairól. A rendszeres foglalkozás oldja a feszültséget, az idő gyorsabban, észrevétlenebbül telik.

A terápia legnehezebb s egyben legfontosabb válfaja a testileg-szellemileg sérült gyermekek gyógykezelése. Egy autista gyermek például a kutyától is nagyobb tűrőképességet kíván, hiszen az ilyen beteg megrúgja az állatot, kihúzza a szőrét, vagy ráncigálja a fülét. S ezt egy kutya sokszor még a gazdájától sem tűri el.

Az alkalmasság nem fajta kérdése, de a golden retrieverek közül nagyon sok egyed alkalmas a feladatra. Sokszor a kutyákat idősek otthonában, idős emberek látogatásával készítik fel a sérült gyermekekkel való foglalkozásra.

A terápia elterjedése

A terápia elsősorban Angliában és az Egyesült Államokban terjedt el, de Svájcban, Németországban, Hollandiában is kezelnek gyermekeket és időseket a módszerrel. (Angliában 1983 óta a Pet As Therapy állatterápiás mozgalom már 10 600 olyan kutyát és macskát jegyez, akikkel folyamatosan látogatják a kórházi betegeket).

Bizonyított tény, hogy a hónapok óta kórházban fekvő rákos gyermekek állapotán feltétlenül javítana egy állat közelsége, simogatása, a vele való játék.

Az otthon ápolt, fogyatékkal élő gyermekek számára már inkább megoldható az állatterápia, az ő esetükben lényeges is, hogy ne csak alkalmilag találkozhassanak kedvencükkel, hanem minden pillanatukban mellettük legyen a négylábú doktor. A terápia elterjedésének külföldön is gátat szab, hogy nagyon sok gyermek (felnőtt) allergiás az állatszőrre. Az ő esetükben egy szárazföldi (görög) teknős beszerzése jelenthet megoldást, hiszen az állatterápia lényege nem csak az, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a beteg és „orvosa” között, hanem az is, hogy az új társ kiragadja a gyermeket pillanatnyi negatív állapotából, s új célt, színt hozzon életébe. A teknőshöz képest természetesen egy eb minőségibb változást jelent, hiszen a kutya ősidők óta társa és segítője az embernek, s jóval intelligensebb páncélos társánál.

A közeljövőben szabályozni fogják, hogy az egyszerű kutyalátogatásokat is csak képzett ebekkel lehessen bonyolítani. (o)