Az időjárás hatása az emberre

Időjárás régen is volt, és az ősember egész biztosan sokkal kiszolgáltatottabb volt az esőnek, fagynak, szélnek, mint manapság a lakosság többsége.

A frontérzékenység viszont új „találmány“, legalábbis ekkora méretekben még sosem foglalkoztak vele. Csupán a reumás öregek, meg a világháborúk után a sebesültek érezték meg előre az időváltozást.

Az embereket ősidők óta foglalkoztatja az időjárás, az évszakok váltakozása és az egészség kapcsolata. Az első írásos emlék az éghajlatról még az ókori Egyiptomból, az időszámításunk előtti 3000 évből származnak.

Anaximén különféle hipotéziseket állított fel, amely szerint pl. a hideg a levegő besűrűsödéséből, a meleg pedig megritkulásából keletkezik. A hidegnek és a melegnek a szervezetre gyakorolt hatásáról szóló elmélet lett 100 évvel később Hippokratész gyógymódjának alapja. Pitagórasz azt hitte, hogy a betegség kialakulása a négy elem – tűz, föld, víz, levegő – helytelen arányával magyarázható.

Az első tudományos művet az időjárásnak az emberi szervezetre gyakorolt hatásáról Hippokratész írta. Figyelte az időjárás hatását az emberre és kifejtette, hogy az egyes időjárástípusok hozzájárulnak bizonyos betegségek kialakulásához s ezt a legmodernebb tudományos kutatások is igazoltak.

Hippokratész idején még azt hitték, hogy a hegyi levegő károsan hat a tüdőbaj kezelésére, de Galenosz és Plíniusz már tűlevelű erdőkben való tartózkodást ajánlott.