Az érelmeszesedés genetikai tényezője

Az érelmeszesedés genetikai tényezőjét tárta fel egy nemzetközi kutatócsoport a göttingeni egyetemen: egy ezer fős vizsgálat alapján rájöttek, e genetikai elváltozás folytán a lakosság mintegy 15 százalékánál az érelmeszesedés kockázata az átlagosnál nagyobb. A megfelelő gyógyszert már tesztelik, de feltétlenül mellőzni kell az egyéb kockázati tényezőket – hangsúlyozták.

A göttingeni szakemberek vezette csoport arra jött rá, a szív koszorúereinek elváltozásaiban szenvedő betegeknél az átlagosnál nagyobb számban fordul elő egy bizonyos gén, amely a jelek szerint megnöveli e betegség, illetve az e betegséget okozó érelmeszesedés kockázatát. Az egészséges embereknél a véráram segítségével folyamatosan keletkező nitrogén-monoxid hat az ellen, hogy a meszesedés károsítsa a véredények falait.

A most felfedezett génelváltozás azonban zavarja a nitrogén-monoxid keletkezését. Ha ehhez még egy vagy több „klasszikus” kockázati tényező járul, akkor az érintetteknél az átlagosnál nagyobb az érelmeszesedés kockázata. (Klasszikus kockázati tényezőnek számít az érelmeszesedés esetében a magas vérnyomás, a dohányzás és a cukorbetegség.)

A közlés szerint az úgynevezett Decoy-oligonukleoridokkal a génelváltozás „kijavítható”, s ezt az anyagot most vizsgálják klinikai körülmények között abból a szempontból, hogy használható-e gyógyszerként. A kutatók hangsúlyozták, az esetleges orvosság piaci esélyeiről még korai lenne találgatásokba bocsátkozni. Nyomatékosan felhívták azonban a figyelmet arra, hogy a genetikai eredetű kockázatot hordozó betegeknek feltétlenül mellőzniük kell az érelmeszesedést elősegítő egyéb kockázati tényezőket, így a részben az elhízás okozta magas vérnyomást és a dohányzást. (Panoráma)