Az élet építőelemei

Az élet alapvető építőeleme a sejt. Az emberi test sejtek millióiból épül fel. Mindegyiknek a belső szerkezete határozza meg a sejt működését, az adott személyhez való tartozást, s az egyed tulajdonságait.

A sejt az élő anyag legkisebb egysége, amely fény- vagy elektronmikroszkóppal tanulmányozható. Az elektronmikroszkóp felfedezésének köszönhetjük a modern sejttant (a sejtek tanulmányozása) és a szövettant (a speciális feladatot ellátó sejtcsoportok, szövetek tanulmányozása).

A sejtek legfontosabb eleme a mag, a sejt ellenőrző központja. Elektronmikroszkóppal vizsgálva a sejtmagban két fő képződmény figyelhető meg: a magvacska és a kromatin. A magvacska körül (egy magban egy vagy kettő lehet) elhelyezkedő testecskék a kromoszómaszintézishez szükséges anyagokat tárolják. A kromatin vagy szemcsés, vagy felcsavarodott pálcika formában látható. Ez a kromoszóma alapanyaga. A nemi kromatin vagy Barr-test a maghártya belfeszínéhez tapad, ez a női nemre jellemző sejtalkotó.

Sejtszervecskék

A sejtmag sejtplazmában lebeg, és maghártya veszi körül. A sejtmag a legnagyobb és legjelentősebb az emberi test sejtjeiben található számtalan organellum közül. Tartalmazza mindazokat az információkat, amelyekre a sejtnek működéséhez – összetevői előállításához és önmaga lemásolásához – szüksége van.

A sejt további részét a sejthártyával határolt citoplazma alkotja, amelynek áttetsző kocsonyás anyagában található a sejtmag és egyéb sejttestecskék. A citoplazma nukleinsavat, enzimeket, különböző fehérjéket, szenet, hidrogént, oxigént, nitrogént, ként, foszfort, széndioxidot, keményítőt, cukrot, zsírnemű anyagokat és ásványi sókat tartalmaz.

A citoplazmában elosztva lebegnek a mitochondriumok, a Golgi-apparátus, a vakuolumok és a centroszóma. A mitochondriumok energiatermelő testecskék, amelyek minden sejttevékenységhez szükségesek. A Golgi-apparátus parányi, hosszúkás, zsákszerű részecskékből áll, amely hasonlóan a sejtmaghoz fehérjéket hoz létre. A citoplazmában elhelyezkedő vakuolumok apró üregek. Ezek raktárként szolgálnak, és a sejt fejlődéséhez szükséges anyagokat (zsírokat, szénhidrátokat, fehérjéket) is tárolnak.

A centroszóma szintén a sejtmag közelében helyezkedik el, és minden sejttevékenységben meghatározó szerepet játszik, különösen azok osztódásakor.

Sejtosztódás, szövettípusok

A sejtek egyik jellemzője a szaporodás: ennek érdekében kétfelé osztódnak. A folyamatot mitózisnak nevezzük.

Az első, vagy profázis alatt a magvacska eltűnik. A centroszóma két részre osztódik, és a sejt két pólusán egymással szemben helyezkedik el. Ez a két új, önálló centroszóma csillag alakot vesz fel, amelyet aszternek nevezünk. Ezzel egy időben a kromatin felcsavarodott pálcikaformát ölt. Ezek a kromoszómák, amelyek száma minden élőlénynél állandó, az embernél 46.

A másodikra, vagy metafázisra a maghártya eltűnése jellemző, a magplazma és a citoplazma egybeolvad. A két új centroszómát orsó alakú fonalak kötik össze. A kromoszómák az orsó középpontjában helyezkednek el, melyek később osztódva kromoszómapárt alkotnak. Ekkor átmenetileg 92 kromoszóma létezik a sejtben.

A harmadik, vagy anafázist migrációs szakasznak nevezik. Ekkor az újonnan létrejött kromoszómák – mindkét oldalon 46– lassan elmozdulnak az orsó rostjai mentén, és elérik a pólusokon levő centroszómákat. Ilyen azonos számú kromoszómából álló korona látható a két centriolum körül.

A negyedik, vagy telofázisban a sejt két pólusán elhelyezkedő kromoszómák ismét kromatinná alakulnak, s mindkét póluson rekonstruált sejtmag látható a maghártyával együtt. Ezalatt a citoplazma a sejt közepén befűződik, és mindkét oldalán ugyanazok az alkotórészek találhatók.

Végül a sejt két, mindenben azonos, de egymástól elkülönülő sejtté alakul.

A sejt többszörös osztódása révén jönnek létre a szövettípusok mint másodrendű egységek. A szövettípusok nem véletlenszerűen alakulnak ki. Minden szövet speciális sejtcsoportokból áll, jellegzetes struktúrával és specifikus funkcióval. A szövetek két főbb csoportja a parenchyma és a stróma (köztes állomány).

Parenchyma: Epithelium (fedőhám) fedi az emberi test felszínét és béleli a belső üregeket. Egymás felett elhelyezkedő, többnyire lapos sejtekből áll. Ilyen például a bőr hámja.

Stróma: több típusú kötőszövetből állhat, amelyek elhelyezkedésük és funkciójuk alapján különböznek egymástól. Ez a szövetféleség minden epitheliumban (fedőhámban) megtalálható, és kitölti a szervek közti teret.

Az emberi szervezet négy alapszövete: a hámszövet, a kötő- és támasztószövetek, az izomszövet, idegszövet.

A hámszövetek fajtái: fedő-, mirigy-, pigment- és érzékhám. A pigmenthám speciális festékeket tartalmazó hámsejtekből áll mennyiségétől függ a bőr színe. Az érzékhám átmenet az idegszövet felé (pl. a szem ideghártyája).

A kötő- és támasztószövetek fajtái: kötőszövetek, támasztószövetek, vér- és vérképző szövetek. A kötőszövet lehet kiéretlen, laza rostos, tömött rostos és sejtes. Kiéretlen kötőszövet például a köldökzsinór alapanyaga, laza rostos a bőr kötőszövete, tömött rostos kötőszövetből állnak az inak. Támasztószövet például a zsírszövet, a porcszövet és a csontszövet.

Az izomszövet összehúzódásra képes, megnyúlt sejtekből áll. Fajtái: simaizom, szívizom, harántcsíkolt izom. Simaizom található a nagy erek, valamint a gyomor és a bélrendszer falában. Ezek akaratunktól függetlenül működnek, lassan húzódnak öszsze és lassan ernyednek el (például a gyomor- és bélmozgás során). Harántcsíkolt izomszövet alkotja a vázizmokat, például a bicepszet, a deltaizmot, a nagy farizmot stb. Ezek akaratunktól függően működnek, gyorsan húzódnak össze, és gyorsan ernyednek el (például az ökölvívók ütései vagy a futballisták rúgásai alkalmával). A szívizom működése egyszerre akaratunktól független és gyors, tehát mind a simaizmok, mind a harántcsíkolt izmok tulajdonságait egyesíti. Ez a szívműködés szempontjából előnyös.

Az idegszövet specifikus idegelemekből (neuronok), glia-elemekből (az idegszövet jellegzetes támasztószövete) és érzékhámból áll. Az idegszövet sejtjei a központi idegrendszer utasításait közvetítik, és segítik az érzékelést.

Hogyan burjánzik a rák?

A burjánzás kezdetén a sejtnövekedést és -osztódást ellenőrző onkogéneket megtámadják a rákkeltő anyagok (pl. dohányzás, sugárzás, azbesztpor stb.). Ennek hatására a sejt daganatsejtté alakul. A rendellenes sejtek osztódása sokkal gyorsabb, mint az egészségeseké. Ezek létrehozzák az elsődleges daganatot, amely miután egy meghatározott méretet elér, megkezdi a ráksejtek kibocsátását. A daganatsejtek a véráramban vagy a nyirokrendszeren keresztül vándorolnak, és másodlagos daganatok fejlődését indítják el a test különböző tájékain.