Az aloe vera kedveli a sötétséget és a hideget

Kedvezőtlen körülményekhez való alkalmazkodás az egész élővilágban létezik. Ez a túlélés egyik feltétele, az egyed és az egész népesség védekezési lehetőségeinek egyike.

Ma még sokszor szerepel a gyógynövények ismertetése során a „Fokozza a szervezet ellenálló képességét”, „Serkentőleg hat az immunrendszerre”, „Áthangolja a szervezetet”. Gyakori fogalmazás olyan esetekben is, amikor a hatékonyságra vonatkozó bizonyítás nem áll rendelkezésünkre. Ez a hiány nem jelenti azt, hogy az elvárást száműzni kellene.

Az Aloe vera és a rokon fajok régmúlt időkben gyógyírként szerepeltek. Kezdetben Afrika déli területeinek lakosai, majd több földrészen is létesített ültetvények művelői között is elterjedt az alkalmazás, amely ismételten arra utalt, hogy az Aloe nemzetség képviselőinek pozsgás levelei jótékonyan hatnak a bőr különböző sérüléseire.

Európában évszázadokon át hashajtóként volt ismert az Aloe levelek besűrített nedve. Későbbi keletű az a megállapítás, hogy a levelekből kipréselt sűrű, kocsonyás nedv (gél) kedvező hatású különböző gyulladásos folyamatok és sok más kórfolyamat esetén. Egyéb növények nyálkaanyagaihoz hasonlóan hat az immunrendszerre.

Az Aloe fajok a termőhelyen a sivatagi hosszan tartó napsütés fényében és melegében élnek, legalábbis napközben. Ha természetes környezetéből a növényt kedvezőtlen körülmények között tartják, kb. egy hétig, akkor olyan életműködések jönnek létre, amelyek túlélésüket biztosítják. A 20. század első évtizedeiben egy orvos tilalmak nélkül próbálhatta ki készítményeit betegein. Az Aloe leveleit hűtőszekrényben tartotta, és ezáltal a túléléshez szükséges közeget teremtett: sötétet éjjel-nappal és fagypont feletti hideget.

A szemész által előállított „filatovizált” készítmények még a múlt század derekán is szerepeltek gyógyszerként. Elsősorban a dísznövényként termesztett Aloe arborescens leveleiből készültek. Levelei egymás felett fejlődnek (szélük tüskét, ezért is nevezik kaktusznak). Mi magunk is készíthetünk kivonatot a növényből víz helyett vörösbort használva. A kivonó folyadékot megfelelő adagban egymagában is használják sokan még ma is, gyógyhatásúnak tekintik.

A sivatagi növények a létért való küzdelemben elviselik azokat a szélsőséges körülményeket, amelyeket más környezetet kedvelő növények nem. A mérsékelt égövön is szépen fejlődnek egyes növények kedvezőtlen éghajlati, illetőleg időjárási viszonyokkal dacolva, de csak az elviselhetőség határáig. Például kibírják ugyan a téli fagyokat, de ha a hőmérsékleti értékek a szokottnál alacsonyabbak és/vagy igen hosszú ideig tart ez a szakasz, akkor megfagynak. A mesterséges, kedvezőtlen környezet szubletális volt, de még nem halálos.

Visszatérve a sivatagi növényekre, ilyen helyen több gyógynövény él, például a jukkafajok egy része (Yucca shidigera). (gy)