Amikor fáj a zaj

Korunk egyik jellegzetes és egyre növekvő ártalma a zajártalom. Gyakorlatilag az élet minden órájában utoléri az embert: a munkahelyén és pihenése, szórakozása közben egyaránt. A zaj tartós és intenzív hatásának még a viszonylagos védettségben élő magzat is érzi káros hatásait. A zaj különböző frekvenciájú és erősségű hangok rendszertelen keveréke, mely az emberben kellemetlen érzést vált ki. Hatására a szervezet működésében átmeneti vagy maradandó károsodások alakulhatnak ki, mind a hallószervben, mind a központi és vegetatív idegrendszerben. A zaj okozta halláskárosodás létrejöttében a légvezetéses út a döntő; emellett azonban extrém intenzitású zajok esetén a csontvezetéses úttal is számolni kell. A halláscsökkenés kifejlődésének üteme, mértéke és formája sok tényezőtől függ. Ma még ezeknek csak egy részét ismerjük. A szakirodalmi adatok szerint a nagyvárosok zaja ma harminckétszer nagyobb, mint 1932-ben.

A zajok forrásának széles skálája van: közlekedési eszközök, üzemi gépek, az épület gépészeti rendszerei, háztartási gépek, „kisipari“ gépek és a szórakoztató elektroakusztikai berendezések.

A zaj által okozott élettani károsodások csak hosszú idő után észlelhetők, amikor már nehezen lehet megállapítani az összefüggést a zaj és a károsodás között. A kellemetlen, nemkívánatos, intenzív, zavaró, tartós zajok nem csak hallószervi károsodást idézhetnek elő, hanem befolyásolják a központi és a vegetatív idegrendszer működését, valamint a szervezetben az elektrolitok összetételének megváltozását. A zajok csökkentik az alvás mélységét, az alvás teljes idejét, ezáltal megváltoztatják a szervezet napi ritmusát, amely összetett mechanizmusokon át az idegrendszer túlterheléséhez vezethet: fokozódik a fáradékonyság, növekszik a reakcióidő, fokozódik az ingerlékenység. Az állandó környezeti (városi) zaj nagymértékben megnöveli a neurózisok kialakulásának veszélyét.

Az emberi szervezet alkalmazkodóképessége lehetővé teszi, hogy bizonyos monoton zajok vegetatív idegrendszeri hatásait enyhítse, de 8,5 dB felett ez az alkalmazkodási képességünk kimerül, ami további, még súlyosabb károsodáshoz vezet. Ez azt jelenti, hogy a zajhoz nem lehet hozzászokni. A zaj okozta maradandó hallásromlás nem gyógyítható, tehát a legfontosabb tennivaló a megelőzés. A zajforrások csökkentése és kiiktatása szükséges, ami azonban igen ritkán kivitelezhető, így fontos az egyéni zajvédők használata, elsősorban a külső hallójárat elzárása. A zajcsillapítókkal szembeni követelmény, hogy a 125 Hz-től 4000 Hz-ig terjedő frekvenciatartományban a frekvencia növekedésével növekedjék a zajcsillapítás foka. Ez a követelmény azért alapvető fontosságú, mert a magas frekvenciák különösen károsak és terhelők.

HOZZÁVETŐLEGES ZAJSZINTEK dB-BEN

1. Levélsusogás 10 dB

2. Óraketyegés 20 dB

3. Halk rádiózás 50 dB

4. Társalgási beszéd 60-70 dB

5. Hangos beszéd 70-85 dB

6. Kiabálás 80-100 dB

7. Zongora 60-95 dB

8. Nyomdai szedőgép 95 dB

9. Faipari marógép

95-103 dB

10. Légkalapács 105 dB

11. Légköszörű 115-116 dB

12. Kézi köszörű 104-160 dB

13. Négymotoros repülő

3 m távolságból 135-140 dB

14. Fájdalomküszöb 130 dB