Álom és valóság

A kábítószereket leginkább csoportosan használják. A drogfüggő ezért kétszeresen is lelki nyomás alatt áll: Csak akkor maradhat a társaság tagja, ha engedelmeskedik a szabályoknak, azaz kábítószert fogyaszt.

Az indiai kendert, a kannabiszt két formában használják: hasisként és marihuánaként. A hasis a termős kender gyantás szekrétuma, a marihuánát pedig szárított szárból, levelekből és virágból nyerik.

Az indiai kender fogyasztása nagyon népszerű, bár a WHO kutatásai alapján fogyasztása során kialakul pszichés függőség, amitől csaknem olyan nehéz megszabadulni, mint a testi függőségtől. Kábító hatásáért a THC (delta-tetrahidrokannabinol) a felelős.

Az indiai kenderből nyert drog a vegetatív idegrendszerre hat: jó közérzet, ellazulás, álmodozás tapasztalható. Megváltozik az érzékenység is: a hangok intenzívebbé, a színek élénkebbé válnak, az időérzékelés lelassul, a koncentrációkészség csökken. Másoknál épp ellenkezőleg, szorongást, izgatottságot, szédülést, részegséghez hasonló állapotot vált ki. Az adag növelése érzékcsalódásokkal jár, a fogyasztó nehezen tudja megkülönböztetni az álmot a valóságtól, összetett látási és hallási hallucinációi lehetnek. Szorong, vagy épp ellenkezőleg, csillapíthatatlan nevetőgörcsbe tör ki. Enyhébb mérgezés után a pihenésen és a bőséges, nem alkoholt tartalmazó folyadék fogyasztásán kívül nincs más teendő.

A rendszeres kábítószer-fogyasztók között a rákos megbetegedések és a leukémia gyakoribb előfordulását figyelték meg, valamint megnő a szívgörcs és az asztmás rohamok kockázata is. Mindez összefüggésbe hozható a fogyasztás során felhasznált nikotinnal is: a saját kezűleg sodort, filter nélküli füves cigik heti öt alkalommal való fogyasztása éppúgy károsítja a szervezetet, mint ugyanennyi idő alatt hat csomag fűmentes cigaretta elszívása. Mellékhatásként viselkedési és memóriazavarok is felléphetnek. A serdülőkorúaknál az indiai kender első lépés lehet a kemény drogok felé.