Ajánlom az apás szülést

Amikor a sebtében vett terhességi teszten megláttam a második csíkot is, az örömmámor és eufória elnyomta az aggályokat. Pedig Pocaklakó (megszületéséig következetesen így szólítottuk) nem volt „tervezett gyerek“. Az ezután következő kilenc hónap életem tán legcsodálatosabb időszaka volt. Sehol egy rosszullét, annál több energia, tettvágy, fészekrakó ösztön. Az utolsó napokban azért már visszaszámoltam, talán mert szerettem volna még húsvét előtt túl lenni a szülésen. Húsvét azonban elmúlt, az orvos által megállapított időpont szintúgy. Ekkor kezdődött várandóságom legnehezebb hete. A szüntelenül csengő telefonba már bejátszottam a – NEM, MÉG MINDIG NEM SZÜLTEM MEG – című strófát. Végül hat nappal még megtoldva a benntartózkodást, egy napsütötte áprilisi napon beballagtam a kórházba. Én ugyan csak az esedékes CTG-vizsgálatra indultam, ám az ügyeletes orvos a műszer által rajzolt grafikon alapján már közeli szülést jósolt. Nosza hívás férjemnek, apukámnak. Előbbi tárgyaláson, utóbbi máris úton a méretes, már a várandóság 35. hetétől készen álló táskámmal. Délután kettőkor már átöltözve, kezemben a fennemlített táskával vártam a további fejleményeket. Fájdalmaim nem voltak, csupán egy kis egészséges izgalom. Kényelmesen birtokba vettem a szülőszobát, s olvasgatva vártam a fejleményeket. Műszakváltáskor az orvos afelől tudakolódzott, mióta vannak rendszeres fájásaim. Értetlenkedésemet, miszerint sosem voltak, bár szerinte a kórlapomhoz csatolt CTG eredmények ezt mutatják, valószínűleg a vajúdáskor gyakran fellépő enyhe elmezavarnak vélte. Tanácsát, miszerint próbáljak aludni, megfogadtam. Kellemes szunyókálásomból egy pukkanás szerű hang ébresztett, amely a burokrepedést jelezte. Nem voltak 20-10 vagy 5 perces fájdalmaim, hanem összefüggőek. Valahogy elvonszoltam magam a zuhanyzóig. Az álmából ugrasztott szülész mindenképpen ragaszkodott még egy CTG-hez. Ha valakinek már volt iszonyú derék-, ágyék- és hátfájása, valószínűleg tudja, milyen kellemes ilyenkor percekig hanyatt feküdni. Ezután végre értesítettem a férjemet, hogy jöhet. A kismamatornán tanult légzőgyakorlatok sokat segítettek, bár minden oly gyorsan történt. 5 óra tíz perckor felfeküdtem a szülőágyra, amely számomra nagyon kényelmes volt, még egy puha párnát is a fejem alá tolt a szülésznő, aki egyébként az osztályra érkezésem óta végtelenül kedves és segítőkész volt. Időközben a férjem is megérkezett, így kezdhettünk szülni. Tíz perc múlva már kezemben tarthattam a csodát, aki azóta is bearanyozza az életünket. Csodálatos volt az ezt követő két óra, melyet először töltöttünk családként.

Számomra a szülés pozitív értelemben volt feledhetetlen érzés, amelyet azóta már meg is ismételtünk, így egy gyönyörű kislány és egy angyali kisfiú boldog édesanyjaként ajánlom mindenkinek az apás szülést. Gabi