A vizeletkiválasztás - I.

Táplálkozás közben szöveteinkben salakanyagok képződnek, amelyek a vérbe kerülnek. Ezek az anyagcsere-termékek szervezetünk számára mérgezőek, ki kell ürülniük, nehogy életveszélyes állapotot idézzenek elő. A mérgező anyagoknak a vérből történő kiválasztása a vizeletkiválasztó rendszer feladata. A mérgek előbb vízoldékonnyá alakulnak, majd a vizelettel kiválasztódnak. Ezt a folyamatot exkréciónak nevezzük.

A vese felépítése és szerepe

A vese hármas szerepe a következő: a vér megszűrése és tisztítása, az exkrécióhoz szükséges vízmennyiség biztosítása, a szervezet víztartalmának ellenőrzése. (Az emberi testnek normális esetben kb. 60-80%-a víz.) A vesék a hasüreg hátsó felében helyezkednek el a gerincoszlop két oldalán a nagycseplesz mögött, a 12. háti csigolya fölött és alatt, amely ferdén felezi a veséket. Jobb oldalon a felszálló, bal oldalon a leszálló vastagbél van a vesék előtt.

A vese bab alakú, tömött, sötétvörös színű szerv. Hossza kb. 12 cm, szélessége 6cm, vastagsága 3 cm. A női vesék egyenként kb. 125 gramm, a férfi vesék kb. 145 gramm súlyúak. A két vese nem teljesen egyforma. A jobb oldali valamivel nagyobb, és kissé lejjebb helyezkedik el, mint a bal, mert a máj jobb lebenye lenyomja. A vese belső szélén behúzódás látható, találhatók a szervbe be- és kilépő erek, valamint a húgy vezeték. Felső pólusát ellapult párnához hasonló szerv, a mellékvese fedi.

A vesét három réteg veszi körül: a rögzítésben szerepet játszó rostos tok, körülötte a zsíros tok található, legkívül pedig egy vastagabb kötőszövetes tok. Ezek nem mindig elegendőek a vese felfüggesztéséhez, ezért előfordulhat, hogy a vese lejjebb vándorol. Mint más szerveknél, a vese esetében is előfordulnak különféle rendellenességek. Ilyen például, ha csak egy veséje van valakinek, vagy számfeletti harmadik veséje. A vesének lehet szokatlan elhelyezkedése és eltérő alakja is.

A szervezet szűrője

A vese valódi vérszűrő. Anatómiailag két részét különböztetjük meg, a külső világos kéregállományt és a belső, sötét, kevésbé tömött velőállományt. Utóbbit ún. piramisok tagolják több egységre. A piramisok lekerített csúcsait papillának nevezik. Az innen cseppenként ürülő vizeletet a közvetlenül a papillák alatt elhelyezkedő vesekelyhek gyűjtik össze. A kis kelyhek egy nagy közös üregben, a vesemedencében egyesülnek.

A vese vizeletképző rendszerének egysége a kéregállományban elhelyezkedő, mikroszkopikus nagyságú nefron, ami a Malpighi-testecskékből, az elsőrendű kanyarulatos csatornából, a Henle-kacsból és a másodlagos kanyarulatos csatornából áll. A Malphigi-testecskét érgomolyagot képező hajszálerek és egy ezt körülvevő kettős falú tömlő, a Bowman-tok alkotja. A vérből kiszűrt anyagok a hajszálérből kilépve a Bowman-tokon keresztül a vesetubulusokba kerülnek. Ezek egyesülve a kelyhek papillájába juttatják a szűrletet.

A Bowman-tokban lévő hajszálér-kacsokba egy artéria juttatja el a vért és egy másik artéria vezeti el onnan. A Bowman-tok hajszálerei a filtráció (szűrés) miatt a felszín növelése érdekében ágas-bogas hálózatot képeznek. A két vesevénához csatlakozó visszerek a salakanyagoktól már megtisztított vért szállítják, és a veseartériát kísérik a vese belső felszínén, majd az alsó üreges visszérbe ömlenek. A vese által termelt vizelet a húgyutakon keresztül távozik.

A húgyvezeték és a húgyhólyag

A vesemedence folytatása a húgyvezeték, átlagosan harminc centiméter hosszúságú és a vesemedencéből a húgyhólyagba vezeti el a vizeletet.

A húgyhólyag az a tartály, ami a vizeletet a kiürülés előtt öszszegyűjti. Az izmos falú, üreges szerv a kismedencében a szeméremcsont mögött, nőknél a méh, férfiaknál a végbél előtt helyezkedik el. A hólyag kapacitását nehéz megítélni, átlagosan 350 ml-esnek mondható. A vizelési inger mindig az előtt lép fel, mielőtt a hólyag teljesen megtelne. Az ingert a küszöbértéket elérő hólyagfal feszülése váltja ki. Az első feszülés által kiváltott inger után a hólyag nem okvetlenül ürül ki, és képes tovább tágulni. A vizelési inger mérséklődik és későbbi időpontban kiújul. A nők húgyhólyagja jobban tágul, ezért a nők ritkábban vizelnek, mint a férfiak.

Forrás: Család és Egészség