A vérkeringés

A szív működése a magzati életben kezdődik és eltart a halálunkig. Hihetetlen, de az egy hónapos magzatnak már ver a szíve. Hogyan működik ez a csodálatos szervünk?

A kielégítő sejtműködéshez különböző alkotóelemekre van szüksége a szervezetnek. Oxigénre, energiaszolgáltató „üzemanyagra” (táplálék formájában), vitaminokra, hormonokra, megfelelő hőmérsékletre. Az anyagcsere bonyolult biokémiai folyamatában a sejtek feldolgozzák és a szervezet számára hasznosíthatóvá alakítják ezeket az alapelemeket. A felszabaduló hőt és az anyagcsere-termékeket el kell távolítani a sejtekből.

A sejtek táplálása, a lebontási termékek kiszűrése és elszállítása a vérkeringés feladata. A vér hozza-viszi a szükségessé vagy fölöslegessé váló anyagokat. Az artériákban oxigénben és tápanyagokban gazdag vér kering, melyet az erek a szervezet különböző részeibe szállítanak el. A vénák visszaszállítják a szívbe a szén-dioxiddal és salakanyagokkal megtelt vért. A szív funkciója az, hogy az oxigénben szegény vért a szervezetből összegyűjtse, és a tüdőbe továbbítsa, ahol az oxigénnel telítődik, és leadja a szén-dioxidot, ezután az oxigénnel feldúsult vért a tüdőből öszszegyűjtse, és a szervezet felé továbbítsa. A vérkeringéshez a következőkre van szükség:

Keringő folyadékra, ami maga a vér.

A folyadék áramlását biztosító pumpára, a szívre.

Olyan vérérrendszerre, amelyben a keringés zajlik, ezek a verőerek (artériák), a visszerek (vénák) és a hajszálerek (kapillárisok).

u A keringést szabályozó rendszerre. E szabályozó rendszer központja a szív.

Az ember akár dolgozik, akár alszik, a szív automatikusan alkalmazkodik a különböző terhelésekhez, és ellátja az egész testet vérrel. A szív egy üreges izomtömeg, amely nyomópumpaként – felveszi a gyűjtőerekből a vért – egyaránt működik. Mint szívó-nyomó pumpa rendezett ütemben hol kitágul, hol összehúzódik.

Kívülről a szív legömbölyített kúphoz hasonló: alapja hátrafelé és jobbra néz, csúcsa, a szívcsúcs (apex cordis) előrefelé és balra, az ötödik és hatodik borda között.

A szív felépítése

A szív négy részre osztható. A jobb és bal pitvarra és a jobb és bal kamrára. Üregrendszeréhez több nagy ér kapcsolódik. Két verőér és hat gyűjtőér. A két verőér az elülső felén nyílik a szívbe. A tüdőverőér (truncus pulmonalis) a jobb kamrába, a főverőér (aorta) a bal kamrába. A hat gyűjtőér a következő: felső és alsó üreges visszér (véna cava cuperior és inferior), ezek a jobb pitvarba szájadzanak. A négy tödővéna vérét pedig a bal pitvar veszi föl.

A szív belseje függőlegesen két részre tagolódik, jobb és bal szívfélre, melyeket izmos fal különít el. Mindkét szívfél két üregből áll, felül vannak a pitvarok, alul a kamrák. A kamrákat a kamrák közti sövény, a pitvarokat a pitvarok közti sövény választja el egymástól.

A két szívfél mondhatni önálló életet él. A jobb szívfél vért pumpál a tüdőbe, ez a kisvérkör, a bal szívfél pedig a test egészét ellátó rendszer, a nagyvérkör gazdája.

A kamrák és a pitvarok között szívbillentyűk találhatók: a kéthegyű (mitralis) billentyű bal oldalt, a háromhegyű (tricuspidalis) jobb oldalt. Ezek akadályozzák a vér szabad áramlását, amely így kizárólag a pitvarokból a kamrákba folyhat. A verőerek beszájadzásánál szintén találunk billentyűket, ezek az ún. félhold alakú billentyűk, amelyek megakadályozzák a szív kamráiból kilépő vér visszaáramlását. A vénás szájadékoknál nincsenek billentyűk. A pitvarok kevesebb vért fogadnak magukba, mint a kamrák. Az átlagos pitvari vértérfogat fele a kamráénak. A bal kamra fala vastagabb a jobbénál, mivel nagyobb erőt fejt ki, hogy a vért eljuttassa a test egészébe.

A vér áramlása

A szív vastag izomszövetből (myocardium) épül föl, melyet izomrostok nyalábjai alkotnak. Saját beidegzése van, amely nagyszámú sejt és idegrost közreműködésével a központi idegrendszertől függetlenül szabályozza a szívműködést.

A szervezet által „elhasznált” vért – a felső és alsó üreges visszereken keresztül – a jobb pitvar veszi föl. A vér innen a jobb pitvar-kamrai határon elhelyezkedő háromhegyű billentyűn át a jobb kamrába ömlik. A tüdőverőér két fő ágán át a tüdőkbe kerül, ahol oxigénnel telítődik. Az oxigéndús vér a tüdővénákon áramlik vissza a bal pitvarba. A bal pitvar-kamrai határon elhelyezkedő kéthegyű billentyű átbocsátja a bal kamrába, amely a főverőéren keresztül pumpálja a vért a nagyvérkörbe. A folyamat ezek után megismétlődik.

Ha egy átlagos felnőtt vérereit képzeletben egymás mellé fűznénk, ezek 95 000 kilométernél is hosszabbak lennének.

A szív beidegzése

A szív tehát kettős pumpaként működik. A billentyűk szelepként zárják el a visszaáramló vér útját, biztosítva annak egyirányú áramlását. Egy szívverés vagy szívciklus három szakaszra bontható. A szív rendezett összehúzódását és elernyedését a jobb pitvar tetején lévő sinuscsomó elektromos impulzusai szabályozzák. Ezeket az impulzusokat részben maga a szívizomzat, részben az idegrostok továbbítják.

Tudja-e?

Hogyan ver a szívünk?

A szív vért pumpál, nyom, lök a tüdőbe és a nagyvérkörbe. Az átlagos emberi szív óránként 4200-at, naponta 100 800-at, évente 36,8 milliót ver, tehát hatvan év alatt mintegy 2,5 milliárdot!

Szívveréseink üteme és a kilökött vér térfogata (pulzustérfogat) a szervezet oxigénszükségletének függvénye. A pihenőember szíve hatvan-nyolcvanszor húzódik össze percenként, a pulzustérfogat körülbelül 80 milliliter, ami hat liter vér továbbítását jelenti egy-egy perc alatt.

Erős testmozgás következtében a szívösszehúzódások száma percenként kétszázra is emelkedhet, a pulzustérfogat ilyenkor 250 milliliterre nő. Ez ötven liter vér megmozgatását jelenti percenként.

A szív helye

Egész pontosan hol helyezkedik el a szív?

A mellkas közepén, a szegycsont mögött. Tévedés, hogy a szívünk bal oldalt van. A tévhit azzal magyarázható, hogy a bal oldalon halljuk a szívverést.