A terhesség alatti fertőző betegségek

Mi a teendő, ha fölmerül a gyanú, hogy a várandós asszony esetleg rubeólafertőzésnek volt kitéve? (Mondjuk rubeólás kisgyermekkel érintkezett.) Ilyenkor azonnal el kell menni a terhesgondozóba, ahol vért vesznek, s a vérminta alapján végzett ellenanyagszint-vizsgálat során tisztázható, hogy az asszony a „védtelen“ 10%-ba vagy a „védett“ 90%-ba tartozik-e. Ha korábban már átesett fertőzésen, semmi gond nincs. Ha védtelennek bizonyul, akkor még egy vizsgálatra van szükség. A rubeólafertőzés pontos felismerése ugyanis két meghatározott időpontban levett vérminta elemzésén alapszik. Az elsőt a fertőzést követő első héten kell levenni; a gyanú felmerülése után tehát minél hamarabb orvoshoz kell fordulni. Ekkor ugyanis még nem indul meg az ellenanyag-képződés, ezért egyértelműen igazolható, hogy az asszony korábban fertőződött-e vagy sem. A második minta vizsgálata, amelyet a vélt vagy valódi fertőzés után tizennégy nappal kell elvégezni, igazolja vagy kizárja a friss fertőzés lehetőségét. Ha a leendő anya valóban fertőződött, akkor az ellenanyag szintje (az úgynevezett titer) jelentősen emelkedik. (Újabban az úgynevezett rubeólaspecifikus immunfehérje vizsgálata is segíti a pontos diagnózis felállítását.) Friss fertőződés után az első három hónapban a magzati ártalom 25%-os kockázatával kell számolni. Ilyen esetben az orvos javasolja a terhesség művi megszakítását.

Ha a második vizsgálat is alacsony ellenanyag-mennyiséget mutat ki, illetve az ellenanyag hiányzik, akkor nem történt fertőződés, nincs ok aggodalomra. Persze a gondok jó része elkerülhető, ha az optimális családtervezés keretében már a fogamzásra történő három hónapos felkészülés során tisztázzák a rubeólavírussal szembeni védettséget vagy védtelenséget, és az utóbbi kategóriába tartozókat oltással ugyancsak védetté teszik.

A bárányhimlő a gyermekkor betegsége. Az akkor lezajló fertőződés egész életre megvéd az újabb megbetegedéstől, terhesség alatt ezért ritkán fordul elő. Mégis, van rá példa, hogy fiatal felnőttkorban, így a terhesség alatt is bekövetkezik. Felismerése – elsősorban a kiütések alapján – nem nehéz. A magzati ártalom kockázata azonban ilyenkor csak 2–5 százalék, ami annyira alacsony, hogy általában nem indokolja a terhesség megszakítását.

A további öt kórokozó közül három: a tocoplazma nevű parazita, a citomegal

ovírus és a liszteria baktérium terhesség alatti előfordulása sajnos nem jár jellegzetes klinikai tünetekkel, és ezért felismerésük is igen nehéz. Magzati ártalmat azonban általában csak a terhesség ötödik hónapja után okoznak, és ez lényegében a magzat gyulladásos megbetegedésének felel meg. A maradék két kórokozó közül a herpesz szimplex vírus II. típusa a női nemi szerveken jellegzetes hólyagos elváltozást okoz, és így elsősorban a szüléskor fertőzheti a világra jövő újszülöttet. Emiatt szóba jöhet a megelőző császármetszés. Végül a vérbaj kórokozóját kell megemlíteni. Szerencsére napjainkban már ritka, és korai felismerését követően a terhesség alatt is hatásosan kezelhető.

Szó sincs tehát arról, hogy mindenfajta terhesség alatti fertőző betegség (például influenza), gyulladásos elváltozás (mint például a torokgyulladás) vagy bizonytalan lázas állapot ártalmas lenne a magzatra. Az orvosi tapasztalatok szerint szinte nincs olyan terhes, aki kisebb-nagyobb lázzal kísért betegségen a terhesség kilenc hónapja alatt át ne esne. Mégis, döntő többségük egészséges gyermeket hoz a világra. Természetesen a terhesség alatt fokozott gondot kell fordítani a fertőzési források elkerülésére és az egészséges életmódra. Éppen ezért tartjuk olyan fontosnak a fogamzásra történő három hónapos felkészülést és ezt követően a tervezett fogamzás korai felismerését. Az esetleg mégis bekövetkező szokványos megbetegedések ne okozzanak ijedtséget, csupán a szakorvosok előírásait kell gondosan betartani.

Részletek dr. Czeizel Endre Az egészséges utódokért című munkájából