A szűrés mindennél fontosabb

Csípőficamról (latinul luxatio coxae congenita) beszélünk, amikor a combfej a medencecsontban lévő ízületi vápán kívül helyezkedik el, vagyis ficamodott helyzetben van. Különböző fokozatai között számon tartják a kevésbé súlyos, úgynevezett ficamjellegű formákat is. (Ilyen például, amikor a laza ízületi tok miatt a combfej kimozdítható a vápából). Ezek a jelenségek még nem tekinthetők valódi ficamnak.

Az ortopédszakma a szűrővizsgálatok következő menetét javasolja: az elsőre kerüljön sor

közvetlenül a gyerek megszületése után;

a másodikra 3-4-hetes korban;

a harmadikra 3-4 hónapos korban.

E három alkalom akkor is szükséges, ha a korábbi vizsgálatokon mindent rendben találtak. Fontos, hogy ultrahangos szűrést is végezzenek, egyszer lehetőleg.

Az első állapotfelméréskor, a születés után legfeljebb néhány nappal, még rendszerint az újszülött osztályokon dolgozó gyermekorvos veszi számba a rizikófaktorokat: az esetleges örökletes tényezőket. A csípőficam kialakulását „női vonalon“ erőteljesebben határozzák meg a magunkkal hozott gének. Ennek oka feltehetően a női nemi hormonok hatása, amelyek az ízületek lazaságát idézhetik elő. Ha az édesanyánál előfordult ficamos rendellenesség, ezt lánya nagyobb valószínűséggel (14-16%) örökölheti, mint fia (6%). Ha csak apai ágon halmozódott a betegség, megint csak több lányutód (6%) lehet csípőficamos, mint fiú (3%).

Lényegesek továbbá a méhen belüli történések és a születés körülményei is. Nagyobb a ficam (az orvosok így mondják: lukszáció) kialakulásának lehetősége például első szülésnél, koraszülöttnél, illetve kis súllyal születéskor, ikerterhességnél vagy magzati téraránytalanság esetén. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a relatíve kevesebb méhen belüli folyadék miatt a magzat kisebb helyre „szorul“, ezért az ízületei nem fejlődhetnek normálisan: feszülnek, összenyomódnak. A farfekvéses szülés ugyancsak kockázatot jelent.

A vizsgálat eléggé összetett, ezért csak néhány elemét részletezzük. Az orvos mindenekelőtt azt nézi meg, hogy a hanyatt fekvő helyzetben lévő, behajlított csípőjű babánál mennyire húzhatók széjjel a combok. Ha azok érezhetően kötöttek, korlátozottak (szakmai nyelven: a csípő távolítási lehetősége csökkent), erre már oda kell figyelni. Ficamra utal, amikor az orvos egy speciális műfogással (amit Ortolani olasz sebész írt le kb. 60 éve) a combfejeket visszahelyezi a vápákba (repozíció), de amint elengedi azokat, újra kiugranak a helyükről. (Ezt hívják Ortolani-tünetnek vagy repozíciós-luxációs jelnek.) Egy másik, Barlow svéd ortopédorvosról elnevezett tünetnél a csípő a helyén van ugyan, de anynyira laza, hogy elég egy kis erőbehatás és máris kiugrik, tehát instabil helyzetben van, bármikor kificamodhat, ezért kezelni kell.

Akkor fejlődhet jól a csípő, ha szabad és teljes mozgásra képes. Ezért amikor kiderül, hogy a szóban forgó testrész normálisan a helyén van, de a kívánatosnál kötöttebb, akkor ezt valamiképpen oldani kell. Ennek egyik eszköze a terpeszbe kényszerítő pelenka használata. De még ennél is hatékonyabb, ha minden tisztába tételkor a baba csípőjét jól megtornáztatják.

A gyereket hanyatt fektetjük, térdét behajlítjuk, majd a két combcsontot megfogva oldalirányban körkörösen mozgatjuk. Ezzel kilazítjuk a csípő körüli ízületi tokot és izmokat. Az anyai kezelés sikerességét tanácsos néhány hét után ortopédorvossal ellenőriztetni. Annál is inkább, mert manapság egyre több gyermek-ortopéd ambulancián egészítik ki a fizikális vizsgálatot ultrahangszűréssel, amivel a csípő állapota alaposabban feltérképezhető és pontosabban meghatározható, s követhető a terápia. Ezt leghamarabb 3-4 hetes korban érdemes elvégezni, mert akkor már nemcsak a combfej, hanem a vápa esetleges elváltozásai is jobban láthatók.

A csípő állapotának fokozatai: normális, laza, instabil, kimozdítható vagy valóban ficamos (luxált). E meghatározások a combfej adott helyzetét mutatják, ami ezek szerint lehet: normális, kicsit lazább, kimozdítható a vápából vagy már teljesen ki is mozdult. A vápa rendellenessége ugyancsak állapotbefolyásoló, elégtelen fejlődésekor (amit csípődiszpláziaként diagnosztizálnak) nem ad megfelelő porcborítást a combfejre. A csípőficam az egész csípőízületet (vápa, ízületi tok, felső combvég) magába foglaló komplex betegség. Szerencsére az összes alkotóelem nem mindig károsodott, de az előforduló súlyossági fokozatok és kombinációk betegenként módosíthatják a kezelés menetét.

Ennek megfelelően, a csípő minimális fejlődési zavaránál elegendő az orvosi kontroll melletti tornáztatás és a speciális pelenkázás. Ezekkel az egyszerű módszerekkel ideális esetben 4-6 hét alatt megfelelő érettségi fok érhető el és akkor az otthoni terápia máris befejezhető.

Még napjainkban is előfordul, hogy későn kerül ortopédorvoshoz a gyerek. Ha 3-4 hónapos korban fedezik fel a rendellenességet, már csak jókora erőfeszítéssel és biológiailag veszélyes kényszerpozícióval lehetne helyén tartani a csípőt. Addigra ugyanis annyira rögzül a ficam, hogy a kengyellel erőltetett feszes helyzet károsíthatná a combfej fejlődését, egészséges növekedését. Emiatt a konzervatív kezelést már nem alkalmazzák, hanem a sebészeti beavatkozáshoz megvárják, míg a csecsemő 5-6 hónapos lesz.

A rendellenesség súlyosságától függ a teljes gyógyulás lehetősége. Felnőttkorban előfordulhat például korai ízületi kopás. Optimális esetben a csípőficammal született és időben ellátott gyerek felcseperedve ugyanolyan életet élhet, mint bárki más: akár fizikai munkát is végezhet, a nő szülhet.

Bár a versenyszerű sportolás nem ajánlott, ám a rendszeres úszás és kerékpározás igen, mert ezek jótékonyan hatnak a testtartásra és az ízületekre.