A rugalmas erek titka

Ezért is olyan veszélyes, hiszen amíg nincs baj, tudomást sem veszünk róla. Valójában több tényezőnek köszönhetően fejlődik ki, és ezek közül sok megelőzhető, kivédhető. Sőt némi reformmal a kezdődő elváltozások is lelassíthatók, esetleg feltartóztathatók. Ez a jelenség, vagyis az erek falában kialakuló és a véráramlást akadályozó lerakódások az egész szervezetre vonatkozhatnak, nem kímélve az agyi ereket, a szív ereit és a perifériás érrendszert sem.

Kiderült, hogy az érelmeszesedés nem csupán az előrehaladott kor velejárója. Vietnamban elesett huszonéves katonák boncolásakor már megtalálták az agyi és a szívkoszorúerek meszesedését, illetve annak kezdeményeit. Később kiderült, hogy akadnak (szerencsére ritkán) genetikailag sérült egyének, akikben már csecsemőkorban elkezdődik ez a folyamatosan előrehaladó, pusztító kórkép.

Kockázati tényezők

Étkezési szokások: Számos esetben a koleszterinszegény étrend is elég ahhoz, hogy az arterioszklerózis kialakulásának folyamatát leállítsuk. Tudjuk, hogy általában mely ételek ajánlottak és melyek kerülendők.

Felsorolunk néhányat a kerülendő ételekből: vaj, zsír, szalonna, hagyományos kolbász, szárnyasok zsíros részei, fasírozott, nem kenhető margarin, csirke bőre, rántással készült levesek, halikra, zsírban sütött halak, zsírban sütött hasábburgonya, chips, sózott zöldség, fagylalt, puding, vajjal vagy tejszínnel készült édes sodók, magas zsírtartalmú tejtermékek, torták, csokoládé, csokoládés italok, sózott földimogyoró, pékáruk stb.

Mindezek vagy önmagukban károsak, vagy elfogyasztásuk után a szervezetünk formájában tárolja őket, főleg a bőr alatti szövetekben és a hashártya rétegei között. Ha tudjuk, hogy ártalmasak, próbáljuk meg kerülni ezeket az ételeket!

Magas vérnyomás: Rendkívül fontos annak ismerete, hogy a magas vérnyomásértékek hogyan növelik az érelmeszesedés kockázatát. A vérnyomást az artériákban mérjük, és kóros viszonyok között az érelmeszesedés is az artériákban, tehát a magasabb nyomású erekben alakul ki, nem a vénákban. Ha az erek falában zajló és kiegyensúlyozott élettani folyamatok felborulnak, lehetőséget adnak a vérben nagy koncentrációban keringő lipidek lerakódására, majd ezek szerkezeti átalakulása okozza az érelmeszesedést.

Ehhez az egyensúlyfelboruláshoz a legegyszerűbb lehetőséget a magas vérnyomás adja. Ilyenkor az érfalban lévő szövetek és sejtek az ér üregében uralkodó magas nyomás miatt képtelenek az összepréselt saját apró hajszálereiken keresztül megfelelő mennyiségű oxigénhez és tápanyaghoz jutni. Ez oda vezet, hogy a szokványos biokémiai funkciók sorra felborulnak.

A szervezetben is előfordul a mechanikai rendszerekhez hasonló folyamat, amikor a nagy nyomástól megreped egy érszakasz (vérzés következik be). Egy biológiai rendszer azonban, mely önmagát felépíti és korrigálja, ennél rutinosabban védekezik: a kis sérüléseket saját maga igyekszik pótolni. Az érfal apró károsodásaiba kóros esetben nem az érbelhártya sejtjei nőnek vissza, hanem a keringő vérben lévő káros zsíralkotó részek rakódnak le, gyűlnek össze, majd - túlprodukálva a szükségleteket - leszűkítik az ér belső átmérőjét. Időközben ezek a kezdetben laza szerkezetű zsírszármazékok el is meszesednek.

A magas vérnyomás így tehát az egész érrendszert károsítja. Károsítja természetesen direkt módon a szerveket is (vese, agy, szív stb.), de az érfalban a felrakódásokat, az elmeszesedést, a szűkületet úgy hozza létre, hogy magának az érfalnak a normális állapotát teszi tönkre, a pattanásig feszülő és így állandó igénybevételnek kitett, belülről összenyomott érfalak révén.

Dohányzás: Mindnyájunkban akadnak meszes érszakaszok, egyesekben ezek csak az érfal belsején található kisebb foltocskák, másokban az érben körkörösen meglevő mészkemény átalakulások. A dohányos ember szervezetében a nikotin az érintett érszakaszokat (ütőerek) összehúzza, szűken tartja, míg a nem dohányzókban ezek az erek tágak. Az évtizedek során a dohányosokban ez a meszesedés tehát a szűk ereket merevíti el, a nem dohányzókban a tág ereket. Ennek megfelelően a dohányos személy szívizomzata, agya, veséje kevés oxigént kap a szűk meszes ereken keresztül, szemben a nem dohányos egyén bőséges oxigénellátásával. Tehát egy dohányosban sokkal korábban alakulnak ki a szűkületek, elzáródások és ezek következményei is az érintett szervekben. Az agyi események (bénulás, beszédzavar, vizelettartási képtelenség stb.) és a szívvel kapcsolatos betegségek (infarktus, szívleállás, keringési elégtelenség, ritmuszavarok stb.) is jóval ritkábbak azokban a páciensekben, akik soha nem dohányoztak vagy időben felhagytak káros szenvedélyükkel.

Fontos pár mondatot szólni az ún. perifériás érbetegségben szenvedőkről is, hiszen számuk rendkívül nagy, és az ő érelmeszesedésük következménye a leginkább megnyomorító. A dohányos, elhízott, cukorbeteg páciensekben az érszűkület, az erek meszesedése és elzáródása végső soron az alsó végtag részleges vagy teljes elvesztésével, amputálásával járhat. Számos beteg még akkor sem képes lemondani a dohányzásról, amikor már fél lábát csonkolták.

...és végül a tanulság

A fenti gondolatok korántsem merítik ki az érszűkület kérdéskörét. Nem tárgyaltuk például azokat a lehetőségeket, amelyek a betegséggel való együttélést, a gyógykezelést jelentik. Nyitott terület a primer (elsődleges) megelőzés, a gyógyszeres beavatkozások, az erek katéterezésének és tágításának lehetőségei, a szív- és érsebészeti beavatkozások számos vonatkozása. Szorosan idetartozik az ún. szekunder (másodlagos) prevenció is, amely a már felismert betegek életkilátásait javítja. A mozgás, a sport szerepe és az életminőség javításával elérhető eredmények, a rehabilitációs lehetőségek is bőséges teret érdemelnének.

Érdemes és fontos foglalkozni az érrendszerünkkel, hiszen általános állapotunk, jó egészségünk, szellemi frissességünk, közérzetünk és főleg a minőségi életkilátásunk (élettartamunk) függ tőle. (R. L.)