A „remekül nézel ki” kegyes hazugsága

Ha az ember nem akarja, hogy a gyerek túl sok süteményt egyen, azt mondja, hogy elfogyott. Ha a képernyő elől akarja finoman eltéríteni, közli vele, hogy ma már nincs több rajzfilm a tévében. Nem akar moziba menni, de a barátját sem akarja megsérteni? Azt füllenti, hogy fontos munka jött közbe. Ez mind-mind hazugság, csakhogy nem szívesen nevezzük annak.

Ha élne, a nagy német filozófus, Kant is ahhoz az 52 százalékhoz tartozna, akik szerint soha, semmilyen körülmények között nem helyes a hazugság, még akkor sem, ha ezzel valakinek az életét lehet megmenteni.

Az 1000 felnőtt bevonásával végzett felmérés során 10-ből négy ember mondta azt, hogy néha nem baj, ha eltúlzunk egy történetet, hogy az érdekesebb legyen.

Mások szerint a kegyes hazugság nem bűn, ellenkezőleg, sokszor éppen hogy megvédünk vele valakit valami bajtól. Például nem, vagy nem azonnal mondjuk meg hozzátartozóinknak, hogy súlyos betegek vagyunk. Ha valaki élete nagy jelenésére készül, nem biztos, hogy meg kell mondani az igazat a külleméről.
Az 1000 felnőtt bevonásával végzett felmérés során 10-ből négy ember mondta azt, hogy néha nem baj, ha eltúlzunk egy történetet, hogy az érdekesebb legyen, és egyharmaduk szerint abban sincs semmi kivetnivaló, ha az életkorát illetően hazudik valaki.

Szintén egyharmaduk szerint néha jelenthetünk beteget is, hogy egy napig ne kelljen munkába mennünk. Ugyanakkor csak igen kevesen tartották elfogadhatónak, ha valaki az önéletrajzában nem mond igazat, adót csal, vagy csalja a házastársát. – Azok, akik szerint a hazugság bűn, gyakran elvont általánosságokban gondolkodnak – mondja Bella DePaulo professzor, aki a Santa Barbara-i egyetemen a hazugság jelenségével foglalkozik – Az életben nem mindig lehet az őszinteséget választani.

(informed)