A pszichoterápia a leghatásosabb

A betegség pontos okát nem sikerült meghatározni, annyi azonban bizonyos, hogy az első tünetek kezdete a fiatal felnőttkorra esik, 20-30 év között alakul ki, azonos arányban a férfiak és a nők között. Egyes kutatási adatok szerint az elfolytott agresszív, illetve szexuális vágyak okozhatnak ilyen jellegű testi panaszokat. Más szerzők szerint a hipochondriás tünetekre tekinthetünk úgy is, mint az egyén bizonyos védelmi reakcióira, melylyel védekezik különféle bűntudatok ellen (mások megbántották, illetve megalázták, esetleg ő bántott meg másokat stb.), de a betegség lehet az alacsony önbecsülés jele is. Az illető ilyenkor a beteg szerepében tetszeleg, ami különféle előnyökkel járhat: kivívja magának a családtagok figyelmét, illetve szeretetét, betegségére hivatkozva kivonhatja magát a számára kellemetlen kötelezettségek alól stb. A képzelt beteg szüntelenül súlyos betegségtől fél. Elmondhatjuk, hogy az egészséges emberek 50-60%-ának vannak kisebb-nagyobb testi panaszai. A képzelt beteg a testi tüneteit félreértelmezi, minden kicsinységnek különleges jelentőséget tulajdonít. Van olyan beteg, akinél előfordult, hogy egyszer-kétszer nehezen sikerült lenyelnie a száraz ételt. Ezután szinte mindig azt figyeli, hogyan tud nyelni. Természetesen ez oda vezethet, hogy megerőltetővé válik számára minden nyelés, amitől azt gondolja, hogy valamilyen rákos megbetegedése van. A másik beteg kimerítő munka után heves szívdobogásra panaszkodott, zsibbadt az arca és mindkét keze. Édesapja szívinfarktusban hunyt el, akinek az egyik fő panasza szintén a heves szívdobogás volt. A beteg emiatt fokozottan kezdte figyelni a vérnyomását, pulzusát. Több szakorvost is felkeresett, de nem fedeztek fel nála semmilyen betegséget, ám ő ennek ellenére meg van róla győződve, hogy valamilyen rejtett szívbetegségben szenved.

A két példából látható, hogy a képzelt betegek teljesen félreértelmezik testi panaszaikat. Nem nyugtatja meg őket semmilyen kivizsgálás. Sok hipochondriás utánaolvas képzelt betegségének, gyakran az adott betegség témájában tájékozottabb az őt vizsgáló orvosnál. Az orvossal beszélgetve előszeretettel használ latin szavakat, sokszor saját maga szeretné eldönteni, milyen gyógyszer lenne neki a legmegfelelőbb, a gyógyszerek mellékhatásait is fejből ismeri. Állandóan figyeli testi panaszait, szinte percre pontosan tudja, mikor kezdődtek, mennyi ideig tartottak. Napjában többször méri vérnyomását, pulzusát, testhőmérsékletét, egyszóval figyeli különféle testfunkcióját aszerint, hogy képzelt betegsége mit kíván tőle. Ha a legkisebb eltérést tapasztalja, kétségbeesik, azt hiszi, mégiscsak neki van igaza, és valamilyen súlyos betegség lappangó tünete jelentkezett nála. Ilyenkor ismételten felkeresi orvosát, akire rázúdítja összes panaszát. Az orvos véleményét, tanácsait lebecsüli, nem fogadja el, hogy nincs szervi betegsége, hanem kizárólag lelki baja. Az orvosok jól ismerik ezeket a betegeket, akik állandóan különféle kivizsgálásokat szeretnének maguknak, ők azok, akik a legkisebb fejfájás esetén máris CT-kivizsgálást követelnek maguknak, hogy kizárják az esetleges agytumor lehetőségét. Az orvosok azt tapasztalják, hogy a hipochonderek szinte büszkék arra, hogy őket nem lehet meggyógyítani. Arról is szinte mosolyogva nyilatkoznak, hogy a hagyományos gyógyszerek az esetükben hatástalanok, azt tartják, hogy nem létezik számukra olyan gyógyszer, mely őket meggyógyítaná.

Mint arról már szó volt, a hipochondriának nincs pontos kiváltó oka, viszont az gyakran előfordul, hogy ezeknek a betegeknek alacsony a fájdalomküszöbük. Ilyen eset az, amikor a jóllakott ember nyomást érez a gyomrában, viszont a hipochonder fájdalomra panaszkodik. A helyzetet súlyosbítja, hogy a képzelt beteg tudatosan a panaszaira összpontosítja figyelmét, attól rettegve, hogy ez milyen betegség lehet. Ez az idő múltával szorongáshoz, depresszióhoz vezet.

A helyzetet nehezíti, hogy a beteg következetesen tagadja a betegség lelki eredetét, így elutasítja a pszichiáter segítségét, beleértve a gyógyszeres, illetve pszichoterápiás kezelést is. Ha felismeri, elfogadja panaszai lelki eredetét, úgy a kezelés is sokkal sikeresebbé válik. A leghatásosabbb kezelés a pszichoterápia, mely segíti a beteget, hogy felismerje panaszainak lelki eredetét, segít tudatosítani, hogy a tünetek nem valamilyen súlyos betegség előjelei. A csoportterápiák egyik nagy előnye, hogy hasonló tünetekkel rendelkező betegek beszélik meg panaszaikat, támogatva, segítve egymást a gyógyulásban. Mivel a hipochondria gyakran társul depresszióval, ilyenkor az antidepresszánsok jelentős javulást eredményezhetnek. Ezeknek a gyógyszereknek az az előnye, hogy nem okoznak függőséget, van szorongásgátló és fájdalomcsillapító hatásuk is. Ha a beteg felismeri betegsége lelki eredetét, hajlandó együttműködni az orvosával, hajlandó elfogadni a számára előírt kezelést, úgy megvan rá az esély, hogy sikerüljön kilábalnia ebből a kellemetlen és nehezen kezelhető betegségből.

A szerző ideggyógyász