A marihuána és az orvostudomány

Érdemes felidézni az Amerikai Tudományos Akadémia Gyógyászati Intézetének 1999. márciusi jelentésében megfogalmazott véleményeket. Az „amerikai gyógyászat etalonjaként” számon tartott intézet elismerte a drog széles körű terápiás alkalmazását, sürgette, hogy a betegek minél előtt hozzáférhessenek, valamint indítványozta a kannabisz alapú gyógyszerek kifejlesztését. Elfogadta a kannabiszszívásban rejlő veszélyeket, de megjegyezte, hogy néhány beteg nem várhat évtizedekig egy kormányzati engedélynek örvendő helyettesítő szer megjelenésére.

Emellett az intézet azt is javasolta, hogy „lefüstölhető” kannabiszt korlátozott feltételek mellett tegyék orvosilag elérhetővé mindaddig, míg új gyógyszer nem jelenik meg. Az intézetet nem különösebben „hatotta meg” az az ellenérv, hogy az orvosi kannabisz engedélyezése a szabadidős drogfogyasztás legalizálása előtt kövezi ki az utat. Az intézet végkövetkeztetése: Az összegyűjtött adatok különböző alkalmazási javallatokat indikálnak, különösen a fájdalomenyhítés, az émelygés, hányáscsillapítás és étvágyserkentés terén. Azon betegek, például AIDS-esek, kemoterápiában részesülők számára, akik egyidejűleg szenvednek súlyos fájdalmaktól, émelygéstől és étvágytalanságtól, az annabinoid alapú gyógyszerek az enyhülés oly széles spektrumát nyújtanák, amire egyetlen gyógyszer sem képes önmagában.

Bármilyen erős is a legyen az elfüstölt kannabisz, soha nem áll elő az a helyzet, amit a kemény alkoholisták a delirium tremens szörnyűségeiként tapasztalhatnak majd. A „drogellenes háborút” ösztönző jelszóról, az abúzusról (szerrel való visszaélés) érdemes még egyszer említést tennünk. Minden drognál kialakulhat abúzus, mindennelőtt azért, mert „a szorongás enyhülése egyfajta nyugtató farmakológiai jutalom, és számtalan beteg és nem beteg ember képtelen megállni, hogy ne vegyen be a szükségesnél egy kicsivel többet és a szükségesnél egy kicsivel gyakrabban a számára felírt drogból.”

(Jonathon Green: Kannabisz)