A legyőzhető félelem

Az utóbbi évtizedben a beteges félelemérzet a szorongásos tünetek világszerte gyakoribbak, ezért lett a fóbia az egyes tudományok, közöttük az érzelmek lélektanának is egyik fontos témája.

A fóbia krónikus, masszív szorongásos állapot, amelynek kialakulásában számos ok játszik szerepet. Jellemző azonban, hogy a félelem és szorongás nincs arányban a kiváltott reakciókkal. Extrém félelmet jelent, az átélt szorongás azonban túlzott. Egyes helyzetekben vagy bizonyos tárgy esetében, személy jelenlétében lép fel, de megjelenik a neurózis legfőbb tüneteként is.

A fóbia tekinthető a kényszerképzet egyik fajtájának, ami egyes helyzetektől való beteges félelemben, iszonyban nyilvánul meg. A. Lewis angol kutató mutatott rá, hogy a fóbia kínos, kellemetlen érzésekkel járó negatív érzelmi állapot. Alapja lehet a bizonytalanság, a jövőtől való félelem, csakhogy a fenyegető helyzet nincs arányban a kiváltott félelemmel, aminek velejárója a diszkontérzés, a testi szabályozás zavarai, így például szédülés, remegés, izzadás, hányinger. A fóbiának száznál is több változata ismert, ezeket gyakorlatilag különféle megközelítésben csoportosítják. Az egyik és leggyakoribb válfaja az agorafóbia, ami tériszonyt jelent: magasság, mélységtől való félelem, iszony. Sok ember küzd ezzel. Feljegyezték, hogy Goethe is tériszonytól szenvedett, ezt legyőzendő ment fel a strassburgi székesegyház tetejére.

Az agorafóbiához sorolható a nyílt terektől való félelem, csakúgy, mint a tömegiszony. A bezártságtól való félelem a klausztrofóbia. Gyakran megjelenik egyeseknél a bezárt liftben, különösen erős roszszulléttel járhat, ha két emelet között elakad a lift. Az egyszerű fóbiák fogalomkörébe tartozik bizonyos ételektől való undorodás is. Hasonlóképpen találkozhatunk a kórokozókkal összefüggő fóbiával; megesik, hogy valakinek kisebesedik a keze az örökös fertőtlenítő kézmosástól. A repüléstől való félelem szintén kiváltja a fóbiás tüneteket. A zoofóbiákat állatok látása váltja ki, különösen erőteljes a kígyótól való iszony.

Vannak úgynevezett szociális vagy társas fóbiák is, ilyenek például a nyilvános beszédtől, közszerepléstől való félelem, a vizsgáknál is tapasztalható ugyanez. A társas fóbiák között találkozhatunk közös étkezéstől való szorongással, de idesorolható az idegenektől való félelem is. Gyakoriak a konfliktusokkal összefüggő fóbiák is: az illető kényszeresen menekül a vitát sejtető helyzetek elől.

Az okok nagyon összetettek. Állandósíthatja a szorongást egy régi, nyomasztó élmény, például az állat-fóbiást gyermekkorában kutya támadta meg. Családon belül is hagyományozódhatnak a fóbiák, de genetikailag nincs bizonyíték arra, hogy örökletes tényezők volnának a háttérben. A társadalmi traumák, bizonytalanság, fenyegetettség is vezethet fóbiákhoz. E. H. Erikson, német-amerikai tudós szerint a konfliktusok nem kielégítő megoldásában is gyökerezhetnek.

A fóbiáktól nehéz megszabadulni, nem véletlen, hogy az érintettek húsz százaléka alkohollal próbálja feloldani ezt a nyomasztó szituációt. Természetesen célszerű, ha nem ezt a módszert választják a betegek. A kezelés céljából indokolt pszichiáterhez, pszichológushoz fordulni. Gyógyszeres kezeléssel és pszichoterápiás eljárásokkal legtöbbször feloldható ez a kínzó állapot. Magatartásterápiával csökkenthető a beteges érzékenység; az önszuggesztiós eljárások, autogén tréning révén elsajátítható az ellazulás, a feszültség feloldása. A modellezés is egyik módja annak, hogy szorongatott ember az általa rettegett helyzetben láthatja azt, hogy mások miként birkóznak meg azzal. Az önbizalom erősítése, az önreguláció, az önsegítés szakember segítségével megtanulható.