A kezelés alapja a diéta

Ünnepek után nem szívesen megy az ember orvoshoz, hogy megmérjék vérének koleszterinszintjét. A bőséges eszem-iszomnak biztosan meglesz az „eredménye”. Összeállításunkból többek között megtudhatják, mit tehetünk a koleszterinszint csökkentéséért.

A koleszterin az emberi és állati szervezet sejtjeinek nélkülözhetetlen alkotórésze. A sejthártyák fontos építőanyaga, bizonyos hormonoknak, vitaminoknak, epesavaknak is alkotórésze. A vérben fehérjékhez kötődve kering, laboratóriumi vizsgálattal számszerűleg meghatározható az értéke. Ha azonban magasabb koncentrációban fordul elő és halmozódik fel a vérben, akkor a felesleg lerakódhat az érfalra és az érelmeszesedés kialakulásában játszik jelentős szerepet. A magas koleszterinszintet a magas vérnyomással és a dohányzással együtt a szívinfarktus és az érelmeszesedéssel járó betegségek fő kockázati tényezőjének tekintik. Ez azt jelenti, hogy ezen kockázati tényezők közül akármelyik önállóan, egyedül is képes beindítani az érelmeszesedés folyamatát, ha pedig együtt vannak jelen, a kockázat megsokszorozódik.

MENNYI A NORMÁLIS KOLESZTERINSZINT?

A 70-es években még csak a 7,8 mmol/l feletti koleszterinszintet tekintették kórosnak, a 80-as években már szigorúbb mércével a 6,5 mmol/l feletti értéket. Később kiderült, hogy ilyen érték mellett még kétszer annyi infarktus fordul elő, mint 5,2 mmol/l szintnél, ezért napjainkban az ideális koleszterinszintnek, sőt a normális érték felső határának az 5,2 mmol/l-t tekintik.

A koleszterinszint mellett van egy másik zsírféleség, a triglicerid is, amely szintén kockázati tényező. Normális értéke 2,3 mmoll/l alatt van. A magas triglicerid mindig bizonyos fokú koleszterinszint-emelkedést is von maga után, a magas koleszterinszint viszont gyakran önállóan, trigliceridszint-emelkedés nélkül is előfordul. Érdemes még megemlíteni, hogy a vérzsírok közül az egyik, az ún. HDL-koleszterin védőfaktornak tekinthető, mely képes arra, hogy a felhalmozott koleszterin lerakódását megakadályozza, ill. a már lerakódott koleszterint – ha megfelelő koncentrációban van jelen – az érfalból eltávolítsa. A HDL-koleszterin esetében tehát az a jó, ha az értéke magas, 1,0 mmoll/l fölött van. Az infarktusos betegek jó részének 0,6-0,8 körüli szintjei vannak. Nagyon fontos tehát a vérzsírok vonatkozásában a koleszterin és a HDL-koleszterin egymáshoz viszonyított aránya, mely 5:1 arány alatt elfogadható. Az utóbbi időben mind több adat bizonyítja, hogy a koleszterin gyakran fordul elő, nem véletlenül, más kockázati tényezővel, elsősorban a hasra terjedő, ún. alma típusú elhízással, a magas vérnyomással, a cukorbetegséggel együtt. Ezek együttes előfordulása nem véletlen, s anyagcsere-eredetű kockázati tényezőknek nevezzük őket.

A KOLESZTERIN ÉS A SZĺVINFARKTUS

Már évtizedekkel ezelőtt bizonyították, hogy ahol több állati eredetű telített zsírsavat fogyasztanak, ott magasabbak a koleszterinszintek, és azokban az országokban gyakoribb a szívinfarktus. Európában, az északi országokban és sajnos, a közép-keleti országokban is jóval magasabb a koleszterinszint és az infarktusgyakoriság, mint délen, a mediterrán országokban.

MI VÁRHATÓ CSÖKKENTÉSÉTŐL?

Számos vizsgálat igazolta, hogy a koleszterinszint csökkenése mérsékli az infarktus kialakulásának kockázatát. Az egyik legnagyobb ilyen vizsgálatban pl. több ezer embertől vettek vért, és a vizsgálat öt éve után bizonyítható volt, hogy jóval kevesebb infarktus alakult ki azok csoportjában, akik erőteljes koleszterinszint-csökkentő diétás és gyógyszeres kezelést kaptak, mint a kontrollcsoportban. Számszerűleg is kifejezhető volt, hogy ha a koleszterinszint 10 százalékkal csökkent, az infarktus veszélye 20%-kal. Sőt, ez az arány 4050 éves korban jóval nagyobb mértékű is lehet.

AZ ÉRELMESZESEDÉS LASSĺTHATÓ

A 90-es évek jelentős felfedezése volt, hogy ha a koleszterinszintet diétával vagy gyógyszerrel az ideális 5,2 mmol/l alá csökkentették, akkor az érelmeszesedés folyamatát le lehetett lassítani, sőt a beszűkült ereket tágítani lehetett, s az esetek 30%-ában az érelmeszesedést vissza is lehetett fejleszteni.

Kinél kellene koleszterinszint-meghatározást végezni?

Miután a magas koleszterinszintnek nincsen külső jele, a betegek egy része nem is kövér, ezért mindenkinek legalább egyszer meg kellene határozni a koleszterinszintjét, ha máskor nem, hát valamilyen más okból történő vérvétel alkalmával. Vannak azonban olyan helyzetek, amelyekben magas koleszterinszinttel lehet számolni. Ha például a családban 55 évesen valaki infarktust kapott vagy érelmeszesedése van, ha az illetőnek már szívkoszorúér-betegsége, korai agyi érbetegsége, érszűkülete van, ha cukorbeteg, ha az ideális súlyt 30%-kal meghaladó túlsúllyal rendelkezik, ha a szeme alatt vagy a szemhéjon sárgás koleszterinlerakódások - xanthomák vagy ún. xanthellasmák - láthatók. Tanácsos a koleszterinszint meghatározása azoknál is, akiknek magas a vérnyomásuk és dohányoznak.

KIT KELL KEZELNI?

A kezelés alapja a diéta, azonban nagyobb veszélyeztetettség esetén ezt gyógyszeres kezeléssel kell kiegészíteni. Elsősorban azokat kell kezelni, akiknek már kialakult szívkoszorúér-betegsége van. Ilyenkor a koleszterinszintet 5,2 mmol/l alá kell csökkenteni, hogy az érelmeszesedés előrehaladását meggátoljuk, esetleg részben visszafejleszthessük.

Minden férfi kezelésre szorul, ha koleszterinszintje meghaladja a 7,8 mmol/l-t. Ugyanilyen érték mellett nőknél gyógyszeres kezelést általában csak a klimax után alkalmaznak, amikor a női hormon csökkenése következtében csökken a szervezet védettsége. Akinek 5,2 mmol/l feletti a koleszterinszintje, bizonyos diétás rendszabályokat be kellene tartani. A diétára az emberek nem egyformán reagálnak. Tudományos vizsgálatok bizonyították, hogy zsír- és koleszterinszegény diéta hatására az esetek háromegyed részében csökken a koleszterinszint.