A jódhiány első jelei

Ha a pajzsmirigyhez nem jut elegendő jód, akkor az nem tudja ellátni a feladatait, nem képes elegendő pajzsmirigyhormont termelni. A jódhiány tünetei közé tartozhat például a depresszió, a szorongás, a hangulatingadozás, az anyagcserezavarok, a tanulási és kognitív nehézségek, az immunrendszer zavarai és a betegségekre való fogékonyság, az állandó, akár extrém mértékű fáradékonyság, a testhőmérséklet csökkenése, valamint az életmóddal nem összefüggő hízás. A túl kevés jód emellett a mell fájdalmához, nehézségérzetéhez, érzékenységéhez, illetve ciszták kialakulásához is vezethet. Ez – bár tudományosan még nem sikerült bizonyítani az összefüggést – azt is előrevetítheti, hogy a jódhiány az emlő daganatos megbetegedéseinek kialakulásában is szerepet játszik. A jódhiány egyik legjellegzetesebb tünete a golyva, vagyis a pajzsmirigy kóros megnagyobbodása. Jódpótlással általában jól kezelhető, de ha a kezelést nem kezdik meg időben (vagy túl sokáig halogatják), a nyaki megnagyobbodás nem húzódik vissza, és a pajzsmirigy károsodása visszafordíthatatlan lesz.

A jód különösen fontos emellett a várandós anyáknál, mert a felmérések szerint a jódhiány tehető felelőssé a megelőzhető mentális képességeket érintő fejlődési rendellenességek jó részéért, átlagosan 10- 15 pontnyi IQ-csökkenést okozva. A jódhiány kialakulását elsősorban a kiegyensúlyozatlan étkezés okozza, főként a túl sok kész és félkész termék fogyasztása (ezekben ugyanis gyakran nem jódozott sót használnak). A jódhiány kialakulásának rizikóját növeli egyebek mellett a nem (a nők hajlamosabbak rá), a dohányzás, a szelénhiány, a sugárzásnak való kitettség. Természetesen a várandós és a szoptató kismamáknak több jódra van szüksége.

(ki)