A jeges vízben úszó sem „szuperman”

Makai Zoltán, az Atradius biztosító pozsonyi fiókjának menedzsere nem a hideg vízben szedte össze a nyavalyát, hanem autóban – elromlott a fűtés. Találkozásunk azzal kezdődik, hogy részletesen elmagyarázza, miért betegszik meg a fűtetlen autóban az, aki a jéghideg vízben sem fázik meg. „Ott az ember gyorsan úszik, az autóban pedig csak ül. Más az én helyemben már tüdőgyulladást kapott volna. Persze, én sem vagyok «szuperman». Nekem két-három napig volt lázam, antibiotikumot kaptam, s néhány napon belül meggyógyultam. Nálunk sokkal gyorsabb a gyógyulás. Ha édesapámmal valamit össze is szedünk, egy-két nap elég, hogy rendbe jöjjünk, míg édesanyám egy-két hétig is küszködik a betegséggel. Egyik dunaszerdahelyi tagunk, akinek magas volt a vérnyomása, két év alatt annyira rendbe jött, hogy gyógyszert se kellett szednie.”

Idehaza és Magyarországon, de szerte a világon is egyre több ember hódol a téli úszásnak. Klubok, egyesületek, szervezetek tömörítik a „jegesmedvéket”, ahogy itt Szlovákiában nevezik magukat (Zoli szerint igazán jó magyar kifejezés nincs rá). Internetes portáljuk van, komoly akciókat szerveznek, s ezeken rendre részt vesz a kitűnő operaénekes, Martin Babjak is. Tarkabarka a társaság, van köztük mérnök, tanító, orvos. Zolit édesapja, Makai József orvos vitte bele a buliba.

Mi kell ahhoz, hogy valaki bemerészkedjen a jeges vízbe? „Rendszeres felkészülés – ez egy-két évig tart. Akadnak bátrak, akik minden előzetes készülődés nélkül neki mernek vágni, de ezt nem nagyon ajánlom. Ha valaki közénk akar állni, az első évben azzal kezdje, hogy minden reggel hideg vízzel zuhanyozik, hetente kétszer ússzon, hogy szervezete megszokja a fokozatosan csökkenő hőmérsékletet. A kezdőknek még egy jó tanács: jobb, ha valamelyik csoporthoz csatlakoznak, ott tanácsot kapnak, s még valami: ne legyenek 22 percnél tovább a hideg vízben, mert egy idő után euforikus állapotba kerülnek, s a szervezet nem érzékeli, mi is történik, s ez a vég kezdete...”

Alapvetően nem döntő a kor – bármikor elkezdheti, akinek a téli úszásra szottyan kedve. Természetesen, nem ajánlott csak úgy vaktában nekimenni, előtte jobb megvizsgáltatni magunkat. Azoknak, akik szív- és érrendszeri betegségekben szenvednek, esetleg más komoly betegségük van, nem ajánlják az extrém sportokat. „Nem kell tőle félni – biztat Makai Zoli, aki úgy tizenkét évesen vágott neki. – Édesapámmal eljártam az edzésekre, ő a hetvenes évek végén kezdte. Mint általános orvos állandóan ki volt téve a fertőzés veszélyének, s Dunaszerdehelyen össszeállt egy baráti társaság, s megegyeztek, hogy ez ellen valamit tesznek. Úgy három-négy évig csinálták, aztán a parti fokozatosan felbomlott, de édesapám nem hagyta abba.”

Ebből a sportból megélni nem nagyon lehetne – mondja Zoli, bár megjegyzi: „Sok helyütt csak bemártják magukat a jeges vízbe – és ennyi. Csehországban és Szlovákiában rendeznek versenyeket, ez esetben huszonkét percet is tölt az ember a vízben, attól függően, milyen gyors. Budapesten Schirilla György, aki apja nyomdokaiban halad, próbálkozik rendszeresen, vele akartunk közös akciót rendezni itt, Párkányban, de nem volt hajlandó. Mi ennek ellenére nekivágtunk hatan, s átúsztuk a Dunát, egyikünk még vissza is úszott.”

Szlovákia-szerte hatvanra tehető a „jegesmedvék” száma. Számukra a téli úszás nemcsak sport, de szórakozás és társasági esemény is.