A fekvő betegek réme: a felfekvés

A huzamosan betegágyba kényszerülők napjait nemcsak alapbetegségük, hanem a felfekvés kialakulása is veszélyezteti. Ha szövetelhalással is jár, már nemcsak a fájdalmas tüneteket, hanem az érintett testfelületet is gyógyítani kell.

Sajnos, minden gondosság, elővigyázatosság ellenére is kialakulhat decubitus, ami nem más, mint nyomás, súrlódás hatására létrejövő szövetelhalás. A folyamatos nyomásnak kitett testfelületen ugyanis a keringés elégtelenné válik. Az adott területen a bőr és az alatta lévő kötőszövetek nem jutnak elég oxigénhez, elhalnak. A felfekvés nemcsak a hetekig ágyba kényszerülőket fenyegeti, órák alatt is kialakulhat. Legalább százféle kockázati tényezője van. Ezek közül a külső tényezők, a nyomás, a gyűrött ágynemű, a magas hőmérséklet. A belsők közé tartozik az életkor, a pszichés állapot, a tápláltság, a mozgásképtelenség, az inkontinencia, a bőr állapota, a különféle gyógyszerek mellékhatása, a tudatzavar, s bizonyos betegségek, mint a diabétesz, veseelégtelenség. Veszélye annál nagyobb, minél több rizikófaktor együttes hatása érvényesül a nyomás mellett.

A felfekvés kialakulásának három jellegzetes szakasza van. Az első a bőrpír megjelenése. Ha a beteg képtelen a fájdalom jelzésére, akkor nem hívja fel a szakemberek figyelmét a kialakulóban lévő bajra, az ilyen állapotú páciensekre tehát különös gonddal kell figyelni.

A második szakaszban már hámhiányt is tapasztal az orvos. A beteg erős fájdalmat érez, de ebben a stádiumban még eredményesen gyógyítható, illetve visszafordítható a folyamat, és a mély, fekélyes felfekvés elkerülhető. Ha a gyors és szakszerű beavatkozás elmarad, akkor a kritikus terület hideggé, érzéketlenné válik, kékesen elszíneződik és megkezdődik a szövetelhalás, amely már a betegség harmadik szakasza.

A száraz, üszkösödő típusú szövetelhaláskor a s beteg rész sötéten elszíneződik, ráncosodik, a nedves üszkösödés esetében viszont az elhalt területen fekete-vöröses színeződés jelenik meg, és kellemetlen, átható szagú váladékot termel. Ha a felfekvés már a nyirokszövetet is eléri, akkor csak sebészi beavatkozás segít.

Arra kell törekedni, hogy a fekvő test egy-egy részét ne érje hosszú ideig tartó nyomás. A beteget legalább kétóránként forgatni, mozgatni kell, a lepedőt, ágyneműt pedig simára igazítani. A beteget rendszeresen kell fürdetni, mosdatni, az ágytálat is kíméletesen és a lehető legrövidebb időre kell aláhelyezni, olykor enyhe masszázs is alkalmazható mentolos, alkoholos bedörzsöléssel. A steril, bőrbarát kötszerek, matracok, párnák, textíliák, a különféle sebtisztító folyadékok is rendelkezésre állnak. (I-t)