A diszlexiás is lehet zseni...

A csak olvasni nem tudók azonban más okból küzdenek a betűkkel, a diszlexia ugyanis nem jár együtt kulturális elmaradottsággal. Sőt, a följegyzések szerint több nagyszerű művész, tudós is szenvedett e zavartól.

Az egyik gyakori tanulási zavar, amivel az iskolai években szembetalálja magát a szülő, tanár és tanuló: a diszlexia. A jelenség az olvasási rendellenességek széles körét fogja át. Régen szóvakságnak mondták. Tudományos felismerése a XIX. században élt William James, amerikai pszichológus nevéhez fűződik.

Kik a diszlexiások? Döntő többségük ép érzékszervekkel, egészséges szellemiséggel, átlagos vagy sokszor annál is magasabb intelligenciával rendelkezik. Egyetlen közös jellemzőjük, hogy nem vagy csak nehezen ismerik fel az írott, nyomtatott szavakat, a betűket felcserélik, kihagyják, nehezen tudják összefüggésbe hozni őket az általuk jelölt hangokkal. Minden tizedik embernél többé-kevésbé felismerhető e zavar, de csak minden huszonötödiknél olyan mértékben, hogy az illető segítséget igényel.

A diszlexia nem szellemi fogyatékosság, a diszlexiások is megtaníthatók az olvasásra, csak nem a szokásos módszerekkel. Zseniális emberekről jegyezték fel, hogy minden valószínűség szerint diszlexiások lehettek: Leonardo da Vincit, Rodint, Edisont és Einsteint is körükbe sorolják a történészek. Ami persze nem jelenti azt, hogy minden diszlexiás zseniális volna. Sajnos, a gyakorlatban az olvasási készség e zavara sok hátránnyal jár, a tanulásban való lemaradáshoz, önértékelési nehézségekhez vezet. A diákot társai csúfolják miatta, sokszor a szülők is korholják, ha nem ismerik a hiba lényegét. Elsősorban a középiskolás tanulók életét, tanulását nehezíti, ha ilyen gonddal küzdenek.

Az olvasás idegrendszeri előfeltételei négyéves korra alakulnak ki. Addigra létrejönnek azok az idegi kapcsolatok, amelyek a szemet és az agyféltekét összekötik. Ismert, hogy a baloldali agyfélteke felelős a beszéd és az írott nyelv elsajátításáért, a jobboldalhoz kötött viszont például a sport, a művészetek, a humor iránti érzék.

A diszlexia nagy gyakorisággal a fiúknál fordul elő. Az egyik magyarázat az, hogy a férfiaknál – szemben a nőkkel – kevésbé fejlett a két agyféltekét összekötő izomrosttömeg és a kéregtest is vékonyabb. A fiúknál a tesztoszteron szint, azaz a férfi nemi hormon magasabb szintje is okolható e hibáért. Egyes kutatók szerint e hormon magas szintjéhez köthető a balkezesség, a dadogás is, viszont ugyanez a hormon, kedvező szerepet játszik a jobb matematikai készségben, a térbeli tájékozódásban.

A diszlexia F. R. Vellutino kutatásai szerint gyűjtőfogalom. Együtt járhat az írászavarral és a diszkalkuliával, azaz a számok elsajátításával járó hibákkal is. Ez utóbbinál az illető felcseréli a számokat, például 67 helyett 76-ot ír a házszám jelölésére. A diszgráfia tünetei közül hasonló a tükörírás, amikor a tanuló rendre „kép”-et ír a „pék” helyett , vagy „b”-t a „d” betű helyett. Diszgráfiás tünet az is, ha a szóvégeket vagy betűket elhagyja. Mindezekhez rendszerint egyéb helyesírási zavarok is társulnak.

Ha a gyermek elmarad az olvasásban, már az első tanév végén meg kell vizsgáltatni, hogy a háttérben nem diszlexia húzódik-e. A jelenség szűrésére megfelelő vizsgálatok, tesztek szolgálnak, többek között ilyen a diszlexia prognosztika teszt, valamint az úgynevezett Gestalt-funkció vizsgálat. Sokat segíthetnek a megelőzésben a különféle prevenciós gyakorlatok. Ezeket ötéves kortól heti két-három alkalommal, négy-hatos csoportokban célszerű elvégezni. A foglalkozások minimum, 10 maximum 45 perc terjedelemben egyensúlyfejlesztést, mozgás-koordinációt, kézügyességet, papír-ceruza, valamint zenei ritmus gyakorlatokat foglalnak magukba.

A diszlexiás gyermekkel a szülőknek megkettőzött figyelemmel kell foglalkozniuk. A felolvasás – adott esetben a tankönyvből is – mindenképpen hasznos. A televízió is jó szolgálatot tehet, például a tantervben szereplő irodalmi művek adaptációjának megtekintésével, ilyen tartalmú videokazetták lejátszásával. Nagy türelemre és megértésre van szükség: a sikeres teljesítményt ismerjük el és dicsérjük, ha buzgólkodik az olvasásban. (T. I.)