A családtervezés felelősségének eltúlzása, illetve hiánya

A rosszabb szociális-kulturális körülmények között élő családok általában nem élnek a családtervezés lehetőségével, így nem hasznosítják a modern fogamzásgátló módszereket sem. Magyarországon azokban a családokban, ahol négy-öt-hat vagy ennél több gyermeket vállalnak, általában igen alacsony a szülők iskolázottsága. Legtöbbjük hét osztálynál is kevesebbet végzett, sokan csak egy-két osztályt vagy egyet sem jártak ki. Ráadásul ezek azok a családok, ahol a jövedelem a szülők alacsony társadalmi teljesítménye miatt amúgy is elmarad az átlagostól. A magas gyermekszám mellett így mind az egy főre eső jövedelem, mind az egy gyermekre eső szülői gondoskodás olyan csekély, hogy szinte már megengedhetetlen. Persze sok olyan kivétel is ismert, amikor a magas gyermekszám nem a tudatlanság és a felelőtlenség, hanem éppen a magasrendű tudás és humanista felelősség bizonyítéka.

Fontos lenne tehát, hogy az átlagos és átlag feletti jövedelmű családok vállalják a második és harmadik gyermeket, az átlagostól nagyon elmaradó anyagi és kulturális körülmények között élő családok pedig éljenek a fogamzásgátlás lehetőségével. Népesedéspolitikánk nagyon nehéz kulcskérdése ez. Mit lehetne tenni? Érdemes lenne az elmaradott kulturális-gazdasági körülmények között élő, sokszor biológiailag is kedvezőtlenül érintett családok szűk társadalmi rétegében a születések korlátozását jobban serkenti. Meggyőzéstől, tudati ráhatástól keveset várhatunk. Ugyanakkor senki sem gondolhatja, hogy az ilyen családokat akaratuk ellenére megfoszthatjuk a gyermekáldástól. Sokszor ezeknek a szakemberek által soha nem képviselt nézeteknek a felemlegetésével eleve lejáratják az előrelépést kereső erőfeszítéseket.

Az utóbbi időben számos intézkedés született, amelyek a családalapítás, az otthonteremtés és a gyermeknevelés feltételének javítását kívánják előmozdítani. ĺgy remélhető és kívánatos is lenne hogy azok, akik anyagi és biológiai adottságaiknak köszönhetően képesek lennének két-három, esetleg több gyermek felnevelésére, erre mindinkább vállalkozzanak is.

Az ő esetükben a tudati ráhatásnak nagyobb szerepe lehet. Ebbe a kategóriába népességünk döntő hányada besorolható. Tovább kellene növelni az igazi emberi értékeknek így az anyaságnak, a gyermekvállalásnak kijáró megbecsülést. Önbecsülésünket is fokozni kellene, hiszen a gyermekszám az önmagunkban való hitet is kifejezi.

A szülési kedv tehát döntően társadalmilag-gazdaságilag meghatározott magatartást tükröz. A megoldást is elsősorban a gyermekes családok anyagi helyzetének és társadalmi megbecsülésének javításában kell keresni. Az orvosgenetikus többek között a terhességvállalás zavartalan örömének visszaadásával törekedhet erre.

Az utóbbi időben a terhesség alatti magzati ártalmak tudatosulása várandós asszonyok körében indokolatlan pánikhangulatot teremtett.

Sokan azt hiszik, hogy manapság több rendellenes gyermek születik, mint régen. Ez súlyos tévedés! Száz évvel ezelőtt 100 újszülött közük sokszor 40 sem élte meg az egyéves kort. Manapság pedig csak két csecsemőt veszítünk el a születést követő első évben, és ezeknek az esteknek is csak 20%-a vezethető vissza veleszületett rendellenességre. Szó sincs tehát a most vállalt terhességek fokozott veszélyeiről. A jelenség magyarázata az orvosi ellátás javulása és a közfigyelem növekedése.

Részletek dr. Czeizel Endre Az egészséges utódokért című munkájából