„Bátor szakmai döntés volt szembemenni a népakarattal, a populista politikusokkal”

Az ellenzék népszavazási kezdeményezése egy rendkívül összetett téma. Jogi berkekben sincs teljes egyetértés a kérdésben, a laikusok számára pedig elég nehezen értelmezhetőek az alkotmányjogászok szakmai megnyilatkozásai. Össze tudná foglalni, hogy mi a probléma ezzel a népszavazással, és miért döntött úgy az Alkotmánybíróság, hogy nincs összhangban az alkotmánnyal?

Mindenekelőtt leszögezném, hogy az Alkotmánybíróság teljes indoklása még nincs a kezemben, így egyelőre azokból az információkból indulhatok ki, amelyeket Ivan Fiačan, az Alkotmánybíróság elnöke eddig közzétett. Ezek alapján azt tudom mondani, hogy a plénum egy nagyon fontos és egyben nagyon bátor döntést hozott. De vegyük csak sorjában. Elsőként egy elvi kérdést kell tisztázni a népszavazással kapcsolatban, mégpedig azt, hogy lehet-e a nép hatalmát korlátozni. A jogállamban a hatalom hordozója a nép, vagy úgy is mondhatom, hogy a hatalom a néptől származik. Ennek ellenére a válaszom az, hogy igen, a nép hatalmát alkotmányos demokráciában a népszavazáskor igenis lehet korlátozni. Az alkotmányban már most is vannak ilyen korlátozások, amit senki sem kérdőjelez meg, például hogy nem lehet népszavazást tartani az adókkal kapcsolatban. Miután ezt tisztáztuk, azt kell megvizsgálni, hogy konkrétan ebben a kérdésben, vagyis a választási ciklus lerövidítésében lehet-e népszavazást kiírni. Ha abból indulunk ki, hogy Szlovákia egy demokratikus jogállam, akkor be kell tartani annak legfőbb szabályát, az alkotmányt, valamint annak alapelveit. Sőt, az Alkotmánybíróság továbbment, azt mondta ki, hogy az alkotmánynak van egy úgynevezett lényegi magva, amit semmiképp sem szabad megváltoztatni.

És milyen elvek alkotják a szlovák alkotmány lényegi magvát?

Sokféle alapelv tartozik ide, például az emberi jogok tiszteletben tartása, a joguralom elve vagy a hatalommegosztás elve. Ezeket az alapelveket mindenképpen be kell tartani, máskülönben sérülne a jogállam jellege. Hogy kissé konkrétabb is legyek, például arról sem lehet kiírni népszavazást, hogy Szlovákia köztársaság helyett monarchia legyen. Azt kell megérteni, hogy az ellenzék népszavazási kísérlete olyan módosításokat eszközölt volna, amelyek nincsenek összhangban az alkotmányi szabályozással, az alkotmány lényegi magvában foglaltakkal. Egész pontosan sértette volna az alkotmány 73-as cikkelyét, ami kimondja, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 150 képviselője van, akiket 4 évre választanak. Sértette volna még a 81-es cikkelyt is, amely alapján a képviselőknek többféle okból is lejárhat a mandátuma, az viszont sehol sincs megfogalmazva, hogy a népszavazás által is megszűnhet.

Ugyanezt az érvelést említette Ivan Fiačan is a szerdai sajtótájékoztatóján. Ezek szerint ön egyetért a plénum döntésével.

Igen, úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság érvelése megfelelő. Ha azt mondjuk, hogy Szlovákiában érvényesül a joguralom elve, akkor az alkotmányban lefektetett szabályokat be kell tartani. Az előbb említett két cikkelyben világosan meg van fogalmazva, hogy milyen módon járhat le a képviselők mandátuma, a népszavazás pedig nincs az okok között. Másképpen fogalmazva: a szlovák alkotmány jelenlegi állapotában nem lehet népszavazással lerövidíteni a választási ciklust. Viszont ha a képviselők módosítanák az alkotmány szövegét, ahogy azt a köztársasági elnök is javasolta, akkor már más lenne a helyzet. Elég lenne csak például a 81-es cikkelyt kiegészíteni annyival, hogy a képviselő mandátuma népszavazás útján is lejárhat.

Zuzana Čaputová javaslatára még visszatérünk, de előtte még egy kérdés. Vannak jogászok, akik azzal érvelnek, hogy Szlovákiában egyszer már le volt rövidítve a választási ciklus, mégpedig 2012-ben, akkor miért nem lehet lerövidíteni most is?

A különbség az, hogy akkor senki sem kérte az Alkotmánybíróság ellenőrzését. Az akkori köztársasági elnöknek nem voltak aggályai ezzel kapcsolatban. Zuzana Čaputová azonban látva az alkotmányjogászok megosztottságát ebben a kérdésben, most úgy gondolta, hogy a választási ciklus ilyen módon történő lerövidítése aggályos, ezért élt a alkotmányos jogkörével, és az Alkotmánybírósághoz fordult.

Vagyis ezzel azt állítja, a jelenlegi köztársasági elnök körültekintőbben járt el, mint az elődje?

Igen, pontosan. Az államfő benyújtott egy beadványt, amiben előzetes vizsgálatot kért az Alkotmánybíróságtól, erre minden joga megvan. Sokkal rosszabbul jött volna ki, ha megvalósul a népszavazás, és az Alkotmánybíróság csak utána, alkotmányjogi panaszok alapján mondja ki, hogy a népszavazás nincs összhangban az alkotmánnyal. Szakmai szempontból tehát jó döntésnek tartom mind Čaputová, mind az Alkotmánybíróság eljárását, és itt vissza is kanyarodnék a korábbi kijelentésemhez. Hatszázezer ember aláírása nagy nyomást jelent, ezért is tartom bátornak, hogy pusztán szakmai érveket szem előtt tartva szembe mertek menni a népakarattal és a populista politikai megnyilvánulásokkal is, amelyek kísérik ezt az ügyet. Egyetlenegy szakmai érvet sem hallottam a politikusoktól. Az nem probléma, ha valakinek más a véleménye, de a bíróság döntését tiszteletben kell tartani, leginkább a hatalom gyakorlóinak.

Čaputovát az ellenzék és a koalíció is támadta a döntése miatt, ezért a szerdai sajtótájékoztatóján felvetett egy másik lehetséges megoldást, amit már ön is említett. Az államfő azt mondta, ha ekkora egyetértés van a politikai pártok között, akkor a parlamentben fogadjanak el egy alkotmánymódosítást, aminek eredményeként bekerülne az alaptörvény szövegébe, hogy a választási ciklus lerövidítése népszavazással is lehetséges. Bár még csak feltételes módban beszélhetünk erről, de tegyük fel, hogy a parlament valóban elfogad egy ilyen alkotmánymódosítást. Ez valamilyen módon támadható lenne, akár belföldi, akár külföldi intézmények által?

Ez ismét egy elég összetett jogi kérdés, hiszen az alkotmány számít a legalapvetőbb törvénynek, amit nincs mivel összevetni. Bár egy 2019-es alkotmánybírósági döntés értelémben elvileg az alkotmányt is össze lehet vetni annak lényegi magvával, de ez egy olyan jogi dilemma, amibe most nem mennék bele. A lényeg, hogy ha a Čaputová által javasolt módszerrel a képviselők elfogadnák az alkotmány módosítását, akkor igen csekély az esély arra, hogy ezt az Alkotmánybíróság felülvizsgálná. A külföldi intézményeknek szintén nincs meg a jogköre arra, hogy a döntést megtámadják. Robert Fico és Peter Pellegrini is említette, hogy nemzetközi szervekhez fordul. Ez ugyan jól hangzik, de pusztán politikai szempontból hozhat hasznot, jogilag nem. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága sem dönthet politikai kérdésekben.

Vagyis akkor teljesen a képviselők kezében van, hogy szeretnének-e népszavazást, vagy sem.

Így van. Ha a képviselők komolyan akarják, akkor 90 szavazat összegyűjtésével elfogadhatják az alkotmány módosítását. Más kérdés, hogy erre mennyi esély van. Az ellenzék természetesen szeretné, de a koalíción belül lehetnek viták, hiszen ha a 4 partner közül akár az egyik is elutasítja, akkor egy ilyen törvény elfogadása a koalíciós szerződés megszegésével járna. Ilyen szempontból tehát nem tartom valószínűnek, hogy elfogadnak egy módosító javaslatot, mindenesetre a jogi eszközök adottak. Megjegyezném, hogy az említett alkotmányos javaslat esetében nemcsak 350 ezer ember aláírásával lehetne népszavazást kiírni, hanem a parlament határozatával is. Ez még inkább meggyorsíthatná a folyamatot.

Vannak még olyan európai országok, ahol az adott alkotmánybíróság hasonló döntést hozott a választási ciklus megrövidítéséről?

Egy esetről biztosan tudok, ami Csehországban történt. Ez az úgynevezett Melčák-ügy, amely durván egy évtizeddel korábbra nyúlik vissza. Náluk parlamenti úton rövidítették le a választási ciklust, de az egyik Melčák nevű képviselő alkotmányjogi panasszal fordult az alkotmánybírósághoz, amely végül kimondta, hogy sérültek a képviselő alapjogai azzal, hogy lerövidítették a választási időszakot. Annak az ügynek is nagy szakmai és politikai visszhangja volt, csakúgy, mint nálunk, de a lényeg az, hogy a cseh alkotmány értelmében sem lehet megrövidíteni a választási ciklust.