„Azt hittem, csak szeret...”

„Nyolcéves voltam, amikor megkörnyékezett egy pedofil. Már korábban is többször láttam a környékünkön azt a huszonéves fiatalembert, volt egy nyaralója a falunkban. Egyik nap megszólított az utcán. Azt mondta, menjek be hozzá, ad cukorkát. Én persze mentem, gondolkodás nélkül, de cukrot végül nem kaptam. Odabent simogatni kezdett, azt hittem, csak szeret. Addig-addig simogatott, mindenütt, amíg végül lehúzta a nadrágomat. Egyszer csak észrevettem, hogy ő is letolta a sajátját. – Akarsz látni valamit? – kérdezte, és megmondta, hogy mit. A mai napig itt cseng a fülemben, kristálytisztán emlékszem rá. Ettől a kérdéstől ijedtem meg igazán, akkor fogtam fel, hogy itt valami nagyon-nagyon rossz dolog történik. Felhúztam a nadrágomat, és fejvesztve kimenekültem a házból. Soha senkinek nem beszéltem erről. Tizenkét évvel később megláttam őt egy üzletben. Azonnal felismertem, kirohantam a boltból, és egész testemben reszketni kezdtem. Még két órával később is csak dadogva tudtam menetjegyet kérni a vasútállomáson. Ez a második találkozás azonban segített feldolgozni a 12 évvel korábban történteket, ma már tudok beszélni róla.” (jéel)

(Egy 23 éves fiú vallomása)