Az unoka kérdez

Ha falun vagyunk, akkor is csak a templom körül kerekezhet. Miközben a tölgyfaaggastyán alatt várom, mikor bukkan fel újra, eszembe jutnak a falusi nyaraim, amikor a főúton játszottunk, és ez egyáltalán nem volt veszélyes, mert csak elvétve bukkant fel egy-egy autó. Emlékszem, a falusi gyerekek szinte hősnek tartottak, mert amikor a kocsmánál át akartunk menni az út másik oldalára, és a kanyarban feltűnt egy autó, akkor csak én mentem át, ők nem mertek, pedig nagyon messze volt még az a jármű. Csak hát ők nem voltak hozzászokva, nem tudták kiszámítani a távolságot a biztonságos átkeléshez, én meg pozsonyi gyerekként bő tapasztalattal rendelkeztem.

Kicsi unokám nemcsak biciklizni szeret, hanem kíváncsi is, az autótéma pedig a kedvencei közé tartozik. Meg is kérdezi, hogy akkor miért nem volt olyan sok autó, mint most. Mert keveset gyártottak, ezért drága volt, és mivel drága volt, kevesebb embernek volt rá pénze. De azért egyre többen akartak autót venni, mégsem tehették, mert keveset gyártottak. Nem akarja elhinni. Nem volt autó? Hát nem. Fel kellett iratkozni egy listára, aztán az ember valamikor sorra került. Még a bicajozást is abbahagyja, olyan keményen gondolkodik azon a rég letűnt világon.

Én meg utánanézek a múltbeli sajtóban, hogy konkrétumokkal is tudjak neki szolgálni. Hangosan olvasom, hogy harminc évvel ezelőtt a Mladá Boleslav-i Škoda Autógyárban arra az esztendőre 190 000 Favorit személygépkocsi gyártását tervezték (kérdezi, mi az a Favojit?). Ebből körülbelül 130 000 kocsi került a hazai piacra (Nem autó? De. Akkoj méj kocsi?). Ez még mindig kevés volt. A gyárban 1995-ig 220 ezer darabra akarták növelni a termelést. További három év után már évente 350 ezer gépkocsit akartak gyártani (Mi az a gépkocsi? Autó. Méj gépkocsi, méj nem autó?). Az is kiderült, hogy az akkoriban közlekedő személygépkocsik közül (Méj személygépkocsi, méj nem gépkocsi?), szóval az autók közül – a kisgyerek a számokat is szereti – 591 ezer ötévesnél fiatalabb, 747 ezer 5-10 éves, 698 ezer 10-15 éves, 444 ezer 15 évesnél régebbi, s még 55 ezer olyan kocsi is futott, amelyeket több mint húsz éve gyártottak. Vagyis nagyon öregek voltak (Akkoj tjagacsok!). A személygépkocsipark átlagos megújulási ideje tizennyolc év volt. Vagyis egy autóval lett felnőtt a gyerek. Aztán már nehéz is volt megválni tőle, úgy az ember szívéhez nőtt. A mi első autónknak, egy világoskék Škodának, még nevet is adtunk. Ő volt Autó Aurél. Tizenöt éves volt.

Az is tjagacs volt, jelenti ki az ifjú. Az. De nekünk akkor megbecsült családtag.