A tárolásra való felkészülés tulajdonképpen már a termesztés során megkezdődik. Az ápolási és betakarítási munkákat úgy kell irányítani, hogy a beérett gyümölcs alkalmassá váljék a hosszabb idejű eltartásra. Azonban bármennyire is gondosak vagyunk, a tárolás ellenőrzése során gyakran tapasztaljuk az egészségesen betárolt gyümölcsök fokozatos minőségromlását.
Az almatárolás során előforduló veszteségekről
A taplófoltosság
a gyümölcs húsában lévő szigetszerű elbarnulás, amely 2-3 mm átmérőjű, kerek, határozott szegélyű, gyümölcshúsba mélyedő barna folt. Az almafajták eltérő fogékonyságúak, a betegség a Baldwin és a Golden Delicious fajtán a leggyakoribb. A betegség okát a nem megfelelő víz- és tápanyagellátásban kell keresnünk. Különösen a mész hiánya idézheti elő, ám egyes nagyobb gyümölcsök is hajlamosak a taplófoltosságra. Védekezésként kalciumnitrátos permetezés javasolható.
A héjbarnulás
a tárolóban leggyakrabban a tárolási idény végén vagy a hosszan tartó szállítás során keletkezik. Héjbarnulások elsősorban a gyümölcs kevésbé érett oldalán képződnek. Az időelőtti héjbarnulás azonban már akkor fellép, amikor az alma zöld színe még nem ment át sárgába. Az érzékeny fajtákon, mint pl. a korai szüretelésű Starkingon gyakran 30-40%-ban is károsít. Míg a héjon szabálytalan alakú, nagy kiterjedésű foltok keletkeznek, addig a gyümölcs húsa legtöbbször egészséges, és csak ritkán, súlyos esetben barnul meg a héj alatti szövetek néhány sejtsora. A betegséget a kiáramló aromaanyagok okozzák, amelyek szellőzés hiányában a gyümölcsöt károsítják. Főképpen a túlérett, magas hőmérsékleten tárolt, illetve szállított, vagy a polietilén fóliába csomagolt gyümölcsökön jelentkezik. Megelőzésének legfontosabb módja az alacsony hőmérsékleten, szabályozott légtérben történő tárolás. Normál tárolás esetén a szellőztetésről gondoskodni kell. Hosszan tartó szállításnál a gyümölcsök közé szagtalan ásványolajjal átitatott papírcsíkokat célszerű elhelyezni.
A húsbarnulás
szállítás és tárolás során jelentkező betegség. Először a héj és edénynyalábok közötti részek károsodnak. A betegség előrehaladtával az elbarnulások a héjra is átterjednek. Ilyenkor a héj könnyen lehántható az almáról. A magház csak a betegség utolsó szakaszában barnul meg. A betegség előrehaladása során a savak erősen csökkennek, növekvő mértékben etilalakohol és acetaldehid képződik, fokozódik a széndioxid leadása, gyorsabb a légzés. A betegség oka a gyümölcs túlérettsége. Általában a nagyobb alma húsa gyorsabban barnul meg, ezért tárolásra a 60mm alatti gyümölcsök ajánlhatók.
Üvegesedéskor
a beteg almában a szállítónyalábok környéke üvegesen áttetsző. Oka termesztési és időjárási tényezőkre vezethető vissza. A szüret idején keletkező üvegesedés gyors betárolással és lehűtéssel megakadályozható, sőt ilyen gyakorlattal az üvegesedés a tárolóban „fel is szívódhat”.
A lenticella foltosság
igen jelentős betegség, már a szüret előtt, a fákon lévő gyümölcsön megjelenik. Általában a gyümölcs színesebbik oldalán? a héjon, a lenticellák körül 2-3 mm átmérőjű kerek, határozott szegélyű, enyhén bemélyedő sötétbarna vagy fekete foltok láthatók. A folt közepén a kifehéredett lenticella jól megfigyelhető, a gyümölcshúsban nem észlelhetők elváltozások. A Golden Delicious és más világos héjú fajtákon előfordul, hogy a paraszemölcsökön piros pontok vagy gyűrűk keletkeznek. Gyakori, hogy a tárolás során ezeken a foltokon másodlagos gombás fertőzés következtében rothadás lép fel. A betegség fő előidézője a nem megfelelő vízháztartás és a nagy gyümölcs.
A Jonathan foltosság
a lenticella foltosság egyik típusa, melynek legfontosabb gazdanövénye a Jonathan, de más, piros gyümölcsű almafajtákon is előfordulhat. Jellemzője, hogy a foltok nem csak a lenticella körül, hanem a gyümölcshéjon bárhol jelentkeznek és összeolvadva szabálytalan foltok alakulnak ki. A betegség oka a kalciumhiány. Ezt egyrészt az ionantagonizmus miatti nagy, oldható kálium- esetleg magnéziumtartalmú talaj idézheti elő. Másrészt kiválthatja a többéves, nagy adagú káliumtrágyázás a savanyú talajokon, mivel a növény által felvehető kalciumtartalmat számottevően csökkentheti. A kalcium felvételét az időjárás is befolyásolja. Szárazság esetén a növény tápanyagfelvétele csökken, ilyenkor a korábban kifejlődött növényrészekből az újonnan növekvők felé áramlik a legtöbb tápanyag, kivéve a kalciumot, melynek eredményeképpen a gyümölcs sejtfalak közötti pektinrétegében kalciumhiány áll elő. Megfigyelések és vizsgálatok szerint a betegség gyakoribb a nagy gyümölcsökön. A szedési érettségkor szüretelt gyümölcsöket a betegség kevésbé károsítja, mint a későn szüretelteket. A magas hőmérsékleten tárolt gyümölcs gyorsabban öregszik, ezért a betegség jobban károsítja. A szabályozott légtérben történő tárolás csökkenti a foltosodást. Szükség esetén pedig javasolható a gyümölcskötődés után néhány alkalommal kalciumtartalmú szerrel történő permetezés.
A magházpenészedést
több gombafaj is okozhatja. Az alma magháza először enyhén, majd sötétebben elbarnul, később a gombaszövedék pókhálószerűen beborítja, végül a betegség belülről kifelé terjedve teljesen elpusztíthatja a magházat. Nagyon ügyelni kell a kíméletes szüretre, mivel a gomba behatolási pontjai a sebzések és sérülések. Kártételének mértéke azonban az időjárásnak is függvénye.
A lenticella rothadást
keserű rothadásnak is neveznek, a Gloeosporium album nevű gomba okozza, amely hosszú tárolás esetén a Golden Delicious fajtán károsít. Az ültetvényben fertőzött gyümölcsön általában a lenticellából kiinduló kerek, világosbarnától sötétbarnáig terjedő folt látható. A kórokozó már a vegetációs idő során behatol a gyümölcsbe, és a tárolás után aktivizálódik. A tárolóban az egészséges gyümölcsöket már nem támadja meg, ezért van különösen nagy jelentősége a betegség megelőzésének. A szedés utáni védelem a gyors betárolásra és a gyümölcsök alacsony hőmérsékleten való tárolására szorítkozik.
A szürkepenészes rothadás
térségünkben az egyik legjelentősebb tárolási betegség, kórokozója a Botrytis cinerea gomba. A gyümölcsön két tünettípusa figyelhető meg. Az egyikre a csésze körüli rothadás a jellemző. Ilyenkor a csésze körül kis kiterjedésű, 8-10 mm átmérőjűenyhén bemélyedő rothadás látható, amely később beszárad és berepedezik. Az elpusztult csészetájékon a gyümölcs húsa nem rothad, csupán a héj és az alatta levő szövetek halnak el. A másik tünettípus jellemzője a teljes gyümölcsrothadás. Ilyenkor a sebzéstől, a kocsánytól vagy a csészétől kiinduló, majd az egész gyümölcsre kiterjedő, barna rothadás látható. A rothadó gyümölcs rugalmas állományú, húsa barnára színeződik. Szedéskor, szállításkor és tároláskor a sérüléseken és a kocsányon keresztül jut a gyümölcsbe. A kórokozó a gyümölcsök érintkező pontjain is átterjedhet egyik gyümölcsből a másikba. Emiatt a tárolóban gócokban észlelhető a rothadás. A gyümölcsök gyors betárolása és lehűtése, valamint a gáztárolás a megbetegedés mértékét jelentősen csökkenti.
A trihotéciumos rothadás
viszonylag kis jelentőségű. A kórokozó (Trichotecium roseum) csak helytelen tárolás esetén a Venturia inaequalis varas foltjain telepszik meg, s körülöttük barna foltok jelennek meg, amelyek gyakran összefolynak. A gyümölcs húsába sekélyen behúzódó, barna, szivacsos állományú rothadás figyelhető meg. A gyümölcshús erősen keserű ízűvé válik. Lenticella és magházrothadást előidéző tevékenysége jelentéktelen.
A moníliás rothadás
tipikus tünete a fekete alma. A gyümölcs sötétbarna, majd fekete színű, állománya rugalmas, gumiszerű, héja sima, bőrszerű és fényes. E gyümölcs páraszegény levegőben összeaszalódik, behorpad, de akkor is rugalmas, szilárd marad. Kifejlődéséhez magas hőmérséklet kell. A tárolóban elsősorban azok a tételek fertőződnek, amelyeket nem vittünk azonnal a tárolóba és nem is hűtöttünk le gyorsan. Nagyon fontos a kár megelőzése szempontjából, hogy csak sértetlen, ép gyümölcsöket tároljunk be.
Az alternáriás rothadás
az egyik leggyakoribb tárolási betegség fekete rothadásnak is nevezik. A betegség az alma valamennyi fajtáján előfordul, de főként a Starking, Starkrimson és a Staymared fajtán okoz. A gyümölcs felületén a tünet a lenticella, a seb és a kocsány körül jelenhet meg. A kialakuló foltok megközelítően kör alakúak, feketésbarnák, enyhén besüppedők. A húsban félkör alakú, sötétbarna rothadás tapasztalható. Az általános szedés és manipulálási szabályok betartásán túl a szabályozott légtérben történő tárolás az egyetlen tényező, amely a kórokozó kártételét értékelhetően csökkenti.
A penicilliumos rothadás
okozója a Penicillium expansum gomba, amely különösen a tárolási idő utolsó szakaszában károsít. A betegség kezdetén főleg a penészedési góc külső részein fehér gombatömeg jelenik meg. Később a penész színe piros és zöld héjon világosbarna, sárga héjon piszkos sárgától zöldesbarnáig változik. Mivel a kórokozó sebparazita, legjobb védekezés ellene a gyümölcssérülések elkerülése.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.