Az almafákat károsító kártevők

A virágok és a bimbók legismertebb kártevője a bimbólikasztó bogár, ám olykor a sodrómolyok is berágják magukat a még borult szirmú virágokba megrongálva a virágrészeket, a kocsányokat, elpusztítva az egész virágcsomót. A bimbódzó virágokat a pirosszárnyú eszelény valamint a levélfúró eszelény is károsítja. A homokos talajokon pedig kendermagbogár is gyakori kártevőnek számít.

A már kötődött termés jellegzetes kártevője a poloskaszagú almadarázs valamint az almamoly. Kívülről rág lyukat a kis termésbe a téli araszoló és a pejbogár, később pedig a gyümölcsön károsítanak a különböző sodrómolyok nyári nemzedékei is.

A bundásbogár (Epicometis hirta) jellegzetes virágkártevő, amely az almán kívül a körtét, őszibarackot, cseresznyét, meggyet egyaránt megtámadhatja, de más növénnyel is táplálkozik. Eredetileg virágporevő, de nyalakodás közben megsérti a bibét, elnyomja a porzószálakat is, sőt, ha útjában van el is rágja, ezért a virágok meddők lesznek. Helyenként, időnként különösen verőfényes, meleg időben rendkívüli károkat okozhat. A zömök, 10 mm hosszú, 5mm széles bogár fekete, hátát pikkelyszőrökből álló szabálytalan foltocskák díszítik, vörhenyes szürkés hosszú szőrzet borítja. Tojása gömbölyded, sárgásfehér. A lárvája pajor termetű, csontfehér, 25–30 mm hosszú. A kifejlődött bogár bábbölcsőjében telel át, amelyből csak tavasszal jön elő, általában a pitypang virágzása idején. Lakmározását ezen kezdi, majd átrepül a később virágzó növényekre, így a gyümölcsfákra is. Ha kinyílt virágot nem talál, átrágja a még borult szirmokat és úgy igyekszik hozzáférni a belső virágrészekhez.

Borús időben elbújik, napfényes meleg napon rajzik, rajai jobbára 10 és 16 óra között érkeznek, utána ismét visszahúzódnak a gyepszintbe, ahol éjszakáznak. Tojásaikat 2-3 cm rakják a talajba. Ezekből 2-3 hónap alatt fejlődik ki a lárva, amely augusztus végére fejezi be a fejlődését és átalakul bábbá, illetve imágóvá. Közben különféle gyökereket rág, különösebb károkat nem okozva. Csak az imágó, a bogár káros, de az is csak időszakosan a gyümölcsfák virágzásakor, ám ilyenkor a kár akár az egész termést is érheti.

A védekezés a kártevő ellen nem könnyű, mert mire tömeges jelenlétét észrevesszük, a kárt már el is követte. Előre felkészülni rá sem lehet, mert éves viszonylatban csak jelentéktelen szerepet tölt be, és mindig meglepetésszerű hirtelenséggel lép fel, de akkor katasztrofális károkat okozva. Mivel virágzáskor támad, csak méhkímélő szerekkel léphetünk fel ellene. Ilyen készítmény nálunk a Calypso 480 EC (0,02% töménységben).

A bimbólikasztó (Anthonomus pomorum L.) főként az almán él, ritkábban a körtét is károsítja. Pusztgítása nyomán a bimbó nem nyílik ki, hanem barnán elszárad. Alatta a virágrészben fejlődik ki az élő lárva. A bogár 3,5-5 mm, barna szárnyfedővel. Tojása üvegszerűen áttetsző 0,5-0,6 mm. Lárvája hajlott testű 10 mm, barnásfejű, lábatlan. A kifejlődött bogár a fák kérge alatt telel át, ezért erdő közelében mindig nagyobb a fertőzési veszély. Aránylag korán, az utolsó hófoltok eltűnése után jön elő, amikor a hőmérséklet még csak alig haladja meg a 8-10 C fokot. Ilyenkor még repülni nem tud, csak mászik fel a fákra, közben megfurkálja a rügyeket. Ez az érési táplálkozás 8-10 napig tart. A kártevő ezután egyesével rakja tojásait, akár 30-50 darabot is a virágbimbókra. Az embrionális fejlődése 8-10 napig tart. A kikelő lárva megrágja belülről a szirmokat, ezáltal megakadályozza azok kinyílását. A szirmok alatt kirágja azok belsejét. Ténykedéséről a rozsdás színű bimbók árulkodnak. A megközelítőleg egy hónapi fejlődő bogár elhagyja az összeszáradt bimbót, egy ideig a leveleken rág, majd nyári álomba borul, s csak ősszel keresi fel téli szállását.

A bimbólikasztó bogár gazdasági jelentősége nagyon változó. Alacsony egyedsűrűség idején inkább csak ritkítja a termést, s miután a virággal alaposan berakódott almafa amúgy sem tudná valamennyi virágját felnevelni, hanem egy részét elrúgja, a bimbólikasztó által elpusztított virágok gyakran csak természetes elhullásnak tekinthetők. A kártevő túlszaporodása esetén azonban igen károssá válhat, mert a termés nagy részét tönkreteszi. Főleg az erdős, parkos, bokros részeken kell számolni károsításával.

A védekezés megelőző módja a kora tavaszi rügyfakadás előtti permetezés Aliekol (1%), Cascade (0,15%) vagy Oleoekol (1%) készítménnyel. Csak így tudjuk sikeresen megakadályozni, hogy a nőstények lerakják tojásaikat.

A szerző növényvédelmi szaktanácsadó