Ön miért nem autózik?

Önről köztudott, hogy nincs autója és nem is vezet. Miért?

Az autóhoz és az autóvezetéshez szerintem okvetlenül kell egyfajta érzelmi kötődés is, ami nálam egyszerűen nincs meg. Engem a motorok és a gépek közül egyedül a fényképezőgép ragadott meg, és vonz a mai napig. Hogy műszaki antitalentum lennék? (Nevetés). Az talán mégsem mert egy biciklit például bármikor képes vagyok kapásból szétszedni és összerakni.

Az autó jelentette mobilitásnak, mozgásszabadságnak sem érezte soha hiányát?

Nos, azét néha igen. De ha úgy adódott, hogy váratlanul menni kellett valahová, valamelyik családtag mindig elfuvarozott, természetesen az én költségemre. Egyszer, a hetvenes években például dalos találkozót rendeztek valahol a Zoboralján, amelyre Vass Lajos is eljött. Szóltam a sógoromnak: „Béla, elviszel?” Elvitt. Szóval ezt, mármint a puszta helyváltoztatást mindig meg lehetett valahogyan oldani.

Előnyei is vannak ennek az „autótlan” állapotnak?

Hogyne. Én például Érsekújvárban több mint három kilométerre lakom a vasútállomástól, és Komáromban leszállva szintén gyalog megyek be a munkahelyemre. Hazafelé ugyanúgy, és ez testvérek között is 10-12 kilométer sétát jelent. Naponta. Jelenleg ugyanis még biciklim sincs, mert ellopták… (vas)