Mutatjuk, mire képes a piac legolcsóbb négykerék-meghajtású modellje

A Dustert 2010-től árulják, s ahogy azóta a francia elemekkel megtűzdelt román márka modellpalettája, úgy a Duster is megváltozott. S változott az emberek vélekedése is a márkáról, bár igaz, nagyon sokan még mindig fanyalognak a Dacia hallatán. Pedig kár, a márka modelljei már régen nem úgy néznek ki, mint tíz évvel ezelőtt.

Azt egyébként, hogy a Dacia évről évre népszerűbb Szlovákiában, az eladási mutatók is igazolják. Tavaly érte el az országban a legjobb piaci részesedést, a 4583 eladott modellel a 9. helyre került az eladási ranglétrán. A Dusterből 1383 darab kelt el, ami annyit jelent, hogy az ötödik legnépszerűbb SUV lett a piacon.

A kínálat legjobbja

Tesztelésre az 1,5 dCi EDC változatot kaptam, 80 kW/109 LE teljesítménnyel. Ez a kínálat legerősebb dízelmotorja, s mivel automata sebességváltóval van kombinálva, már az is kiderül, hogy csak kétkerék-meghajtású; a 4x4-es ugyanis csupán manuális váltóval és csak ezzel a dízelmotorral kombinálható, a benzinnél hiába keresnénk.

A motor önmagában nagyon kultivált, kellő dinamikával rendelkezik, amihez nagyban hozzájárul a meglepően jól működő duplakuplungos hatfokozatos automata sebességváltó. Munkáját városban értékeltem leginkább, ám ha úgy adódik, még a sportos vezetésre is lehetőséget kínál, miután az automatából átkapcsolunk manuális váltásra. Csak a margóra jegyzem meg, hogy a manuális váltást a sportautókból vették át, ezért ne lepődjenek meg, a váltókarral ugyanis felfelé sorolunk alá, s hátrafelé soroljuk be a magasabb fokozatokat.

Ami abszolút kellemes meglepetést okozott, az a fogyasztás volt, a fedélzeti számítógép egy hét és hatszáz kilométer megtétele után 5,9 litert mutatott száz kilométeren. Kevés olyan autóban ültem az elmúlt hónapokban, amelynek az üzemanyagtartályából olyan lassan fogyott volna a dízel, mint ebből a Dusterből. Közvetlenül azelőtt, hogy leadtam az autót, még mindig 200 kilométerre elegendő üzemanyag volt a tartályban. Ezen a téren ennek az 1,5 dCi erőforrásnak aligha akad konkurenciája.

Az alváz olyan, mint amilyenre szükségünk van a kátyúkkal teli szlovákiai utakon. Nagyon jól van beállítva, ennek köszönhetően jól elnyeli az utak egyenetlenségeit.

Újdonságok sora

Legelőször említsük meg az autó kulcsnélküli automata bezárását és nyitását. Kétszáz euróba kerül, s tényleg jól működik. Elég megközelíteni az autót, hozzáérni a kilincshez, s az ajtó azonnal kinyílik. Ugyanígy, miután leparkoltunk, elég néhány lépésre eltávolodni az autótól, s az ajtó automatikusan bezáródik. Kicsit idegesítő, hogy a bezárásra a Duster igazán hangos dudálással figyelmeztet. Ez bizonyára zavarni fogja a szomszédokat, mi viszont biztosak lehetünk benne, hogy az ajtókat bezártuk. Ez lehet az új Duster egyik ismertetőjele, mint ahogy a LED-fényszórók vagy a specifikus formájú hátsó lámpák.

A tervezők nagyon sok energiát fordítottak a gépkocsi hangszigetelésére, a fáradozásuk pedig meghozta a gyümölcsét. A Duster aktuális generációját ugyanis ezen a téren össze sem lehet hasonlítani az előzővel. Kár, hogy ez a szigetelés sem bír ki mindent, az autóban úgy 110 km/óráig élvezhetjük a csendet, ennél nagyobb sebességnél viszont minden visszatér a régi kerékvágásba: a rádiót hangosabbra kell állítani, vagy az utastársaimmal hangosabban kell beszélgetni; a Duster sztrádán sajnos eléggé hangos. Másrészt, annál jobban fogják értékelni a csendet, ha lelassulnak.

Egy szó mint száz, a Duster második generációja olyan autó lett, amely többé nem számít kényszermegoldásnak. Ha egy autónál nem azt tartják fontosnak, hogy mit gondolnak róla a többiek, akkor a Dustertől jobbat nem fognak találni.