Két C-Max, egy összehasonlító teszt

Két Ford, két C-Max. Két egyliteres turbóbenzines, ám más kivitelben. A „sima” és a Grand C-Maxot teszteltük Szlovákia útjain. Miben különböznek, s miben hasonlítanak?

A C-Max mára a Ford egyik legnagyobb tételben eladott autójává vált, pedig a típus viszonylag rövid előéletű: az ezredforduló tájékán az amerikai cégnél belátták, hogy a konkurencia elhúzott mellettük. A Renault már 1996-ban piacra dobta Scénicjét, az Opel 1999-től elkezdte írni a Zafira sikertörténetét, Fordéknál mindezek után homlokukhoz csaphattak: igen, ez is kell a jónépnek, az alsó kategóriás egyterűek kategóriájában nem tudunk mit kínálni a vásárlóknak.

2003-ban óvatosan lépett erre a felségterületre a Ford, a Focus egyik verziójaként mutatta be a C-Maxot. Persze lehet, hogy e mögött az a szándék húzódott, hogy az 1998-ban berobbantott típus népszerűségét próbálták meglovagolni.

Jön a harcsa

A C-Maxot végül csak 2010-ben nagykorúsították, ekkor lett a Focusról levéve önálló típus. A mostani C-Max hivatalosan MkII-es, ám gyakorlatilag az első önálló széria. Mivel öt év viszonylag soknak számít manapság az autóiparban, a Ford tavaly egy arcfelvarrással frissítette a típust.

A 2010-es önállósítás során pedig léptek még egy merészet: nyomban két altípust ajánlottak a nyájas vásárlónak: a „sima” C-Maxot (ötajtós, öt üléssel), valamint a Grand C-Maxot, amely hátul tolóajtókat kapott, opcionálisan pedig akár hét ülést is. A tavalyi facelift természetesen mindkét altípust érintette, s nem csak az autó külsején látszik meg. Igaz, ott nagyon: az addig álmatag dizájnon sokat lökött a „harcsamaszk”: tapasztalatom szerint megítélése eléggé szélsőséges, ám nem lehet megkerülni. Karakteresebb lett, egy autónál pedig ez fontos szempont. Nem utolsósorban pedig igazodik a Ford többi modelljéhez is: a Focus mellett a Mondeo és a tavaly bemutatott új S-Max is hasonlóan tágra nyitott harcsapofával kezdte tarolni a piacot.

Magaslati levegő

A modell a Ford globális C platformjára épül, vagyis méreteiben nagyjából az alsó középkategóriás Focushoz hasonló. Amiben lényeges a különbség, az a belmagasság. A minivanoknál azzal, hogy az autót magasabbra „húzzák”, általában rövidül a motortér, és így hosszabb és komfortosabb lehet az utazózóna. Ez főleg hátul kamatoztatható, a második sorban van bőven lábtér.

A magasabb belső tér egyben azt is jelenti, hogy beszálláskor nem ülünk „le a földre”, mint egy hagyományos kocsinál, hanem magasabb pontról szemléljük a közlekedést. Ez is persze szubjektív, valakinek bejön, valaki viszont nem szeret ennyire magasan ülni. A családosok mellett ugyanakkor van még egy vásárlócsoport, amely hálás az autógyártóknak az egyterűek térnyeréséért: az idősebb korosztály. Egy ilyen autóba ugyanis egy derék- vagy hátproblémákkal küszködő embernek sokkal könnyebb beszállnia (és persze kiszállnia is).

Miben különbözik a két típus, mire elég a csomagtér, s milyen motorizációval kapható?

Folytatás a 10. oldalon.