A volán mögött ülve olyan érzése van az embernek, mintha személyautót vezetne. Egészen addig, míg le nem tér a parkolóra.
Citroën Spacetourer: akinek ettől több tér kell, az vegyen kamiont
Ezt az autót nem azért veszik meg, mert megtetszik, hanem mert a praktikum terén nem ismer kompromisszumot
A tesztelt Spacetourer, ami az utasteret illeti, egyszerűen nem ismer kompromisszumot. Pontosan az az autó, amelyre egy többgyermekes családnak szüksége van. Kényelmesen elfér benne minden és mindenki. A volán mögé is egy meglett férfiember kell, hogy minden kényelmesen a keze ügyébe legyen. Nem rejtem véka alá: nekem ez az autó már kicsit túl nagy volt, mindenért nyújtózkodnom kellett.
A Spacetourer a Jumpy második generációjának utódja. Ám míg a korábbi modell az olasz Fiattal való együttműködésnek köszönhetően jött létre, addig most a Citroën és a Peugeot mellé a Toyota állt be a sorba. Így jött létre a Spacetourer, a Traveller és a Proace hármas.
Óvatosan a parkolással
A Citroën családbarát modelljeit megkedveltem, a Berlingo igencsak elnyerte a tetszésemet. A Spacetourert viszont más fából faragták. Már első ránézésre látni, hogy nem annyira mutatós, nagy haszongépjármű benyomását kelti, amibe egyébként nyolcan is kényelmesen elférnek. Amikor megláttam a Citroën márkakereskedésének parkolóján, tudtam, hogy a haverjaim díjazni fogják az utasteret, amely, mondjuk ki őszintén: bulizás szempontjából korlátlan lehetőségeket biztosít. De én mihez kezdek vele?
Az autó, pechemre, orral előre két személyautó közé volt beparkolva olyan szorosan, hogy alig tudtam beszállni, s pontosan a hátam mögött parkolt még egy másik kocsi. Mit mondjak, ez az a felállás, amiről mindenki „álmodozik”, ha egy ilyen autóval kell kiállnia a parkolóhelyről. Ahogy sejtettem, egyszerűen lehetetlen küldetésnek bizonyult a kiparkolás. Egészen addig szerencsétlenkedtem, mígnem a hátam mögött elhajtott a leparkolt kocsi, s nekem végre elég terem nyílt a tolatásra. Ezért egy jó tanács: ha ilyen autóval parkolnak, mindig tolassanak be a parkolóhelyre, elinduláskor sokkal könnyebb dolguk lesz, mégiscsak egy közel ötméteres autóról beszélünk. A tesztelt járgány pedig még a rövidebb, M kivitelezés volt.
Korlátlan tér
A volán mögött ülve egyébként olyan tér fogadja a sofőrt, mint egy személyautóban. Csak épp minden nagyobb, távolabb van. Ahhoz, hogy elérjem a műszerfal tetején elhelyezett pohártartót, előre kell hajolnom. Ugyanúgy nyújtózkodnom kell, ha kezelni akarom a médiarendszer kijelzőjét. Ilyen problémáim a Berlingóban nem voltak.
Az ülést természetesen úgy állítottam be, hogy a volánhoz viszonyítva optimális pozícióban legyek: tehát ha kinyújtottam a kezem, akkor a kormánykerék épp a tenyerem közepéhez ért. A gond inkább azzal volt, hogy ez az autó egyszerűen nagy volt nekem. Amit viszont igen imádtam, az az autóból való kilátás. Olyan magasan ül a sofőr, hogy átlát minden autó, még a legnagyobb SUV-modellek felett is.
A nyolc, különállóan elhelyezett és állítható ülés is kellő kényelmet biztosít. A hátul utazók saját maguknak állíthatják be a klímát. Az üléseket nagyon könnyen el tudjuk tüntetni az utastérből, minek köszönhetően igazán méretes rakományt is elszállíthatunk. A csomagtér a nyolcüléses kivitelezésben 900 liter. Ha kivesszük a harmadik üléssort, már 1100 literes teret kapunk de a különböző kombinációknak köszönhetően a 2550 litert is elérhetjük.
A dinamikától sem fél
Ami a kényelmet illeti, valóban nincs ok panaszra, a futómű nagyon jól elnyeli az utak egyenetlenségeit. Néha mégis olyan érzésem volt – főleg, amikor egyedül utaztam –, mintha az autó előzéseknél és kanyarokban túl hömpölygős lenne. Kétség nem fér hozzá, hogy leterhelve a Spacetourernek jobb a fekvése az úton.
Az utastér meglepően jól hangszigetelt, így nagyobb sebességeknél sem szűrődik be kellemetlen zaj. A 130 kW (177 LE) teljesítménnyel és 400 Nm-es forgatónyomatékkal bíró dízelmotor, a nagyon jól működő nyolcgangos automata váltónak köszönhetően is kellő dinamikát biztosít és arról is gondoskodik, hogy ne kelljen túl gyakran ellátogatnunk a benzinkútra. Az egyhetes tesztelés során 6,6 literes átlagfogyasztást értem el 100 kilométeren, mindezt úgy, hogy az idő legnagyobb részében hatan ültünk az autóban, csomagokkal együtt.
Azt, hogy nem személyautót vezetek, csak a parkolásnál lehet észrevenni. A járgánnyal való manőverezés könnyen megy, csak épp nagyobb odafigyelést igényel.
A Spacetourer nem ízlés kérdése. Vagy szüksége van valakinek a munkája és nagyobb családja miatt ilyen autóra, vagy nem. Más opció nem igazán létezik. Akinek viszont még ettől is nagyobb autóra lenne szüksége, annak tényleg a kamionok között kellene szétnéznie. Alapban egyébként 30 ezer euró, a tesztelt változat még tízezerrel drágább volt.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.