Bazi nagy román olcsóság

Olcsó, nagy és sokan elférnek benne. Mégsem árasztotta el olyan mértékben a hazai piacot, mint azt korábban remélték. Pedig ár-érték arányban verhetetlen. A felújított Dacia Lodgyt teszteltük.

A francia–román Dacia nem arról híres, hogy túlbonyolítaná a dolgokat. Mindent a célnak rendelnek alá, ami esetükben a következő: olcsó autót gyártani a – Nyugathoz képest – szegény kelet-európai népnek. Minél olcsóbb, annál jobb, persze mindezt úgy, hogy a kor standardjainak is megfeleljen.

A Lodgynál érezhetően két pontra fókuszáltak: nagy méretű és olcsó legyen. Hasonló vagy nagyobb méretű autóból van elég a piacon, ám azok két-háromszor ennyibe kerülnek, és Lodgy-árú kocsiból is van elég, ám azokban nem fér el öt személy és irdatlan mennyiségű csomag vagy hét személy kényelmesen. A kettő együtt csak itt jön össze.

Méretes. Nagyon.

A Lodgy nem hosszabb és nem is szélesebb egy átlagos középkategóriás autónál, mégis hihetetlenül sok hely van benne. Nagyobb magassága miatt az első sorban kalapban is lehetne ülni, olyan bő a fejtér. A második sorban elégséges a lábtér, s ami még meglepőbb, a harmadik sorban is teljesen kényelmesen elfér két felnőtt. Merthogy van harmadik sor is, ahová a hátsó ajtókon keresztül lehet bejutni.

Ez utóbbit korábban csak a nagy egyterűek (Ford Galaxy, VW Sharan stb.) kategóriájában tapasztaltunk, az ennél kisebb kategóriájú egyterűekben a hatodik és a hetedik ülés kényszermegoldás szokott lenni – csak rövidebb utak élhetők túl hátul ülve, hosszabb távra csak végtagcsonkolás után szabad beülni. A Lodgyban nem, a titok nyitja pedig a hosszú csomagtartó mellett az átlagosnál nagyobb belmagasság lehet. Így elég hátulra és elég magasra lehet tenni a harmadik sor üléseit. A második sorban három gyerekülés is elfér és ehhez isofix-kampókat is szereltek – de utóbbi már gyakorlatilag kihagyhatatlan standardnak számít.

Ha megelégszünk öt üléssel, s kiszedjük a harmadik sort (fél perc alatt megtehető) – vagy meg sem rendeltük –, akkor leszállópálya nagyságúnagy csomagtér áll rendelkezésünkre. Írd és mondd: 827 liter. S mindez nem a tetőig értendő. A második sor eltávolításával a rakodótér 2617 literesre nő – ez a maximum, magára vessen, akinek nem elég.

Jól húz

A Dacia egyterűje méretes, de nem túlhizlalt. Önsúlya alig több mint 1,3 tonna, így a benzines és a dízeles motor is jól elbánik vele. Mi a 102 lóerős benzines szívómotort vihettük el, ami fehér hollónak számít turbós világunkban. Az autó viszonylag fürgén mozog, de ez csak a városi forgalomra igaz. 90-100 km/h feletti sebességnél mintha elfogyna a szufla, megy a kocsi, lassacskán gyorsulgat, de mintha csak kötelességből tenné, nehogy valaki csúnyán nézzen rá. A fogyasztása szokványosnak mondható: ilyen méretű autónál, 1,6-os motornál ne várjunk 7 liter alatti értéket, még ha a katalógus ezt is ígéri. A kínálatban ezen kívül még egy benzines szerepel, az 1,2 literes turbós 115 lóerős. Más modelleknél volt már szerencsénk ehhez az erőforráshoz, és nagyjából ugyanaz mondható el róla, mint az általunk teszteltről. Városban elmegy, sztrádán gyenge – emellett hegymenetben adódhatnak problémái.

Évekkel ezelőtt járt már nálunk egy Lodgy, az turbódízeles motort kapott. Most egy 90 és egy 110 lóerős 1,5-ös van még a kínálatban, a tapasztalatok alapján mindkettő megfelel. Ha választani kellene, újonnan az alacsonyabb fogyasztás és a nagyobb húzóerő miatt az erősebb turbódízelesre voksolnánk, ha viszont hosszabb távban gondolkodunk, viszonylag keveset autózunk, és szeretjük az egyszerű és pénztárcakímélő megoldásokat, akkor maradunk a tesztünkben leírt 1,6-os benzinesnél. A kocsinak viszonylag jó a hangszigetelése, autópályán, 130-as tempónál is nyugodtan lehet benne beszélgetni.

Szoci retró

Nagy és olcsó, ám mindennek ára van. Pláne, hogy az anyacég Renault sem akarja kannibalizálni saját alapmárkáját. Így a Lodgyba ülve is azt a szoci retróhangulatot kapjuk vissza, amely a Sanderóban, illetve a román márka autóinak többségében megcsap. Elsősorban nem is a belső anyagok minőségével van baj, hanem a kinézettel. Az egészről lerí, hogy nem csak olcsó, de olcsónak kinéző autót akartak gyártani. Más magyarázat nincs, hiszen kis kreativitással adott költségvetés mellett is hangulatosabb, picit 21. századibb autóbelsőt lehetne tervezni. Ezen a hangulaton pedig a nagy érintőképernyős navi sem segít, valamint a Stepway változat magasított, fekete sárhányóívei.

Aki viszont egy Daciát vesz, az tudja, hogy miért teszi. A cikkünk elején leírt célnak pedig ez a Lodgy is tökéletesen megfelel. Ilyen áron tönkreveri a konkurenciát. (dep)