A Stepway egy mutatósabb Lodgy

A román márka már nemegy modellt öltöztetett Stepway köntösbe. A Sanderót követte a tavaly bemutatott Dokker, illetve a Lodgy. Most az egyszer ez utóbbit tettem próbára.

Míg például a Sandero Stepway változata valamivel magasabb, a Lodgynál a magasságon nem változtattak. Mint mondjak, ültem már kényelmesebb autóban is, mint a Dacia családi MPV-je. Nem is annyira az ülések kényelmével volt problémám, mint inkább azzal, hogy az autó nem igazán nyelte az út egyenetlenségeit, itt-ott azért jócskán megugrik, ha nem kerüli a sofőr az útbuckákat. Az autót fekete műanyag ütközők veszik körbe, melyek legnagyobb előnye, azon túl hogy kicsit feldobják a nem túl mutatós dizájnt az, hogy megvédik az autót a kisebb parkolói koccanásoktól.

Elöl igen, hátul nem

Ami az utasteret illeti, a Stepwaynél két dolgot kell kihangsúlyozni. Az első a felszerelés, hiszen ez a modellváltozat az Artica felszerelésből indul ki, amely már tartalmazza a klímát, a fedélzeti számítógépet, az elektromos elülső ablakokat és sok más hasznos kiegészítőt. A második már csak afféle dizájnelem: az ülések kárpitozása kékkel kombinált, s minden üléstámlára „kihímezték” a Stepway feliratot.

S milyen a hétüléses autóban utazni? A hatodik és hetedik üléstől ne várjanak csodát. Felnőttek csak kifejezetten rövidebb utakon bírják ott ki, bár én még arra sem vállalkoznék. A beszállás a harmadik sorba viszont nagyon egyszerű, úgy, ahogy a Dacia egész filozófiája. Elég lehajtani a második sorban levő ülés támláját, s ezt követően az egész ülést előrehajtani, így nagyon sok hely marad a be- és kiszállásra.

Akinek szerencséje van s a második sorban ül, az már sokkal nagyobb kényelemre számíthat, feltéve, ha nem ülnek mellette még ketten. Természetesen legboldogabban az elülső két ülésen utazók lesznek, ők számíthatnak a legnagyobb kényelemre és legtágasabb helyre.

A fogyasztás fikció

A motorházban 1,5 literes dízeles erőforrás volt 79 kW teljesítménnyel és 107 lóerővel. A hatfokozatos váltónak köszönhetően ez a Dacia az autópályákon is megtalálja a helyét, sőt, az olcsó román modellek közül a Lodgy azok közé tartozik, amelyek nagyon jól bírják a gyorsabb tempót is. 130 km/órás gyorsaságnál a fordulatszámmérő 2700-at mutat. Nem rossz, ugye? A hangszigetelés is abszolút tűrhető szinten van, tekintettel arra, milyen autóban ülünk.

A gyártó valamivel több mint öt liter körüli fogyasztást határoz meg, s ez az az érték, amit még véletlenül sem sikerül megközelíteni. Városban hét litert értem el nagy nehezen. Városon és autópályán kívül a fogyasztás 5,5 litert mutatott, sztrádán pedig hat és fél litert, a kombinált gyári 4,4 literes mutató is inkább fikció.

Ami az árkülönbséget illeti, a Stepway az Artctica felszereléshez képest 900 euróval drágább, ami aránylag elhanyagolható, különösen ha figyelembe vesszük, mennyi extrát tartalmaz az autó. Példaként említem a bőrvolánt, az MP3 lejátszására is alkalmas, handsfree rendszerrel ellátott rádiót. A végösszeg 14 690 euró, ebben a hétszemélyes változatban, s a tesztelt motorral, ami szintén nem olyan sok, tekintettel arra, mi mindent kapunk az autóhoz.

Összegezve és aláhúzva

Mi értelme van mindenféle extra kütyükkel megemelni az autó árát, ha kifejezetten azért vesszük a román MPV-t, mert olcsó? A felvetés jogos a válasz pedig egyszerű: pont a már említett extra felszerelés az, ami miatt megéri a a többletkiadást. Másrészt az extra dizájnelemeket sem kell elvetni, hiszen azoknak is joguk van tetszetős járgányra vagy szebb autóra, akiknek nincs sok pénzük. Összegezve talán ennyi.