Egy motor- vagy fékhibával szemben, amelyet lehetetlenség elnézni, számos autós hetekig zavartalanul furikázik rosszul sűrített gumiabroncson, anélkül, hogy tudna róla. Pedig ez még a jobbik esetben is káros, rosszabb esetben pedig kimondottan veszélyes.
A gumiabroncsok sűrítésének is vannak szabályai
A legfontosabb: a légnyomást mindig hideg gumiabroncsokon mérjük. Hosszabb utat követően ugyanis az abroncsokban lévő levegő felmelegszik és kitágul, aminek következtében mérőnk a valóságosnál magasabb értékeket fog mutatni.
A kerekek általában az autó legpiszkosabb részei közé tartoznak. Számolnunk kell tehát azzal – főleg ha már régen volt az utolsó kocsimosás –, hogy a gumicső végével a szelep felé közelítve jókora porfelhő csap ki a tárcsák vagy a küllők alól. Célszerű tehát előbb a kerekektől minél messzebb állva megtisztítani a levegőárammal a szelep környékét.
Ha mögöttünk is várakoznak néhányan, bizonyára nem néznék jó szemmel, ha a sűrítést kétmásodpercenként megszakítva négyszer-ötször megmérnénk a nyomást, mielőtt végzünk egy-egy kerékkel. Ehelyett inkább egyszerre nyomjunk az abroncsba annyi levegőt, amennyivel biztos, hogy túlsűrítjük valamelyest. A fölösleget már sokkal egyszerűbb kiengedni, s a szelepen tartott manométerrel a pontos érték beállítása is jóval gyorsabb.
Ha valamelyik kerék gyakran leereszt, először a szelepet vizsgáljuk meg; erre a legegyszerűbb módszer a mindenki által ismert „nyálteszt”. Ha megjelenik a buborék, próbáljuk utánahúzni vagy kicserélni a szelep betétjét (a fém szelepsapkák hegyével csavarozható). Ha ez nem segít, minél előbb keressünk fel egy gumiszerelő műhelyt.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.