Kürt, bor, muzsika, Vasárnap

És a kezdeti bosszússág, hogy a bejáratnál már megint Új Szó-sként kezeltek (nem mintha nem lennék rá büszke, ha az volnék, de nyolc éve már, hogy nem vagyok az), most másodszor is fergetegesen remek napom lett ott. A csoda tudja, hogy van ez! Azt a Vasárnap és az Új Szó közös sátrában a napilap tudósítójától, Száz Ildikótól tudtam meg én is, hogy ha bírnám, ha borissza volnék, 216 kürti termelő borából ihatnék, sőt emellett még a Kárpát-medence hat országából olyan 430–450 borfajtát kóstolhatnék meg. De mert borissza nem vagyok, kínálgattam a lapot, és fogadtam a Vasárnap-olvasók mosolyát, ölelését egész kis csapatunk nevében. Így van ez. Mikor az ember az utat már megtette, ahol nem csak bort kínálnak, hanem jeges teát is a magafajta bornemisszának, ha a szervezők a sátra mögé neki tetsző dzsesszes-rockos bandát osztanak, akkor már csak azon izgulhat, ami egyedül a szívügye volt, de Kürtön, szerencsére, a Vasárnap is nagy tiszteletnek örvend. Persze, nem ezért jöttek el tízezren idén erre az – én is azt mondom, és nekem elhihetik! – egyedülálló és remek fesztiválra, hanem mert a nemes nedűk mellett az igényes kultúrának is olyan széles skáláját kínálják, hogy ember legyen a talpán, aki egy előadónál meg tudott maradni. A nagyszínpadon hagyományőrző csoportok váltották egymást, de ott volt Erich Boboš Procházka Marek Wolffal, a Neoton Família este a nosztalgiázóknak, a kisszínpadokon bohócelőadás örök gyerekeknek, Gál Tamás és Bodonyi András A nagyidai cigányok fergeteges, könnyekig kacagtató interaktív előadásával, és az a Saróka Liliána, akit az első gútai Médisztáron ismertem meg, s aki amellett, hogy az újságíróversenyt megnyerte akkor, nagyon tehetséges gitáros verséneklő, előadó, zeneszerző. És persze volt ott harapnivaló is bőven, kürti kulcsos kalács, kőtés, sajtkóstolgató és minden nyitott pincénél valami más, bográcsokban gőzölgő, illatozó szem-szájnak ingere. (És nehéz elhinni, tudom, de olyan tökéletes kávé, amilyet csak Olaszországban hoznak előkelő étteremben.) Egyedül, ami tán némi kívánnivalót hagyott maga után, főleg, mert Kürt faluhely, s nem metropolis, az állatsimogató pár tyúkkal meg egy kisebb s egy nagyobb (póni?) szürke szamárral. Persze, ez még napfénynél, aztán ki tudja, estére a borisszákból hányan kerültek be oda. No, de vissza a Vasárnaphoz, hiszen ha már ott voltam, hadd örüljek annak, hányan álltak meg a sátrunknál, hányan állítottak meg jártamban, hányan mondták, hogy előfizetők, állandó vásárlók, kritikus olvasók, s hogy mennyire szeretik. (Képek a 40. oldalon.) És akik nem álltak meg vagy nem köszöntek, azok is csak engem kerültek el, nem a Vasárnapot! A politikusok már csak ilyenek. A sok ismeretlen nevű, de kedves arcú olvasó és a reklámosztály Kiss Szilviája meg Pétere mellett megörvendeztetett személyével és figyelmével Szigeti László, Győry Attila, Kovács Dezső, Hubač Sándor, Kanyicska Ildikó, Csanda Gyula, Kasnyík Kati, Kasnyík Icu, Szitár Mari, Juhász Zsuzsa, Dobai Tünde, Dobai Julika, Esztergályos István, Dobrovódszky Edit (jaj, ő különösen nagyon), Csanda Ildikó, Grego Judit, Kovács Ferenc. Engem ott a kürti hegyen a tenyerükön hordtak az emberek. Hogy kik ők, az hadd maradjon az én titkom. Elvégre a VASÁRNAP a rendezvény médiatámogatója.

Nem az enyém.

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

Jólesett ott ülni a nádból fonott széken, hallgatni a békamuzsikát meg tücsökcirpelést, s nézni, hogyan gyúl ki egyre több csillag a fekete lombbal meg halványan derengő fehér fallal határolt falatnyi nyári égen. VASÁRNAP este volt.

Kosáryné Réz Lola: Vaskalitka