Áldozatból válnak elkövetővé

Számos kiskorú fogyaszt kábítószert, és egyre gyakrabban hallani olyan gyerekekről, akik megpróbáltak véget vetni életüknek, vagy elszöktek otthonról, csavarognak. Rendőrségi statisztikák szerint 1999-ben a fiatalok 11 145 bűncselekményt követtek el, miközben a tetteseknek csaknem a fele volt gyerek. 2000-ben 9724-re csökkent a bűncselekmények száma, ám nőtt a gyerekek által elkövetett törvénysértések aránya.

Az UNICEF szlovákiai irodája által végzett tavalyi felmérés szerint a gyermekek emberi jogai közül a bántalmazás elleni védelemhez és a félelem nélküli élethez való jogot tartják a legkevésbé tiszteletben. „A gyermekek szexuális zaklatása Szlovákiában is súlyos probléma – mondta Anna Klimáčková, a nők és a férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó központ igazgatója. – Nálunk elhanyagolják ezt a kérdést: nem léteznek oktatói-nevelői programok, nem törődnek az áldozatok és az erőszakoskodók kezelésével és a megelőzéssel. Ráadásul sokszor nem hisznek az óriási traumát átélt gyermeknek, ha pedig mégis komolyan veszik, többször kihallgatják. Az átélt szörnyűségeket az áldozatnak el kell mondania egy szociális dolgozónak, egy orvosnak, rendőrnek, ügyésznek, bírósági szakértőnek, bírónak, míg más országokban csak egyszer kell elmesélnie, mi történt” – tette hozzá Klimáčková, aki javasolja egy tárcaközi bizottság létrehozását, mely megpróbálná orvosolni a gyerekkínzás és -zaklatás problémáját. A civil szervezetek szerint nagy hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre, azaz nem elég bezárni az erőszakoskodókat, kezelni is kell őket, hogy börtönbüntetésük letöltése után ne kövessenek el újabb bűncselekményeket. A szexuális zaklatással szembeni védekezésre játékos tréningek keretében is meg lehet tanítani a gyerekeket anélkül, hogy a szexuális zaklatást említenék. Nem szükséges részletezni a zaklatás fogalmát, nem kell elmagyarázni, ki a szexuális kéjelgő, hogy pontosan mit és miért csinál. Létezik pozitív megelőzés is: olyan készségeket kell kialakítani a gyerekekben, melyeket bátran és hatékonyan tudnak alkalmazni, ha esetleg veszélyes helyzetbe kerülnek. Külföldi pszichológusok a pozitív megelőzés kidolgozásához tanulmányozták az erőszakoskodókat is: néhány fogházban több, gyermekek szexuális zaklatásáért elítélt személyt vizsgáltak meg, alaposan kikérdezték őket. Arra keresték a választ, hogyan, hol, mikor és miért vetemednek kiskorúak megerőszakolására, illetve, hogy ők milyen megelőzést és védekezést javasolnának az áldozatoknak. A vizsgálat során megállapították: az elkövetők többsége 30 és 42 év közötti, de a kor nem számít, mert akadt 19 és 74 éves is. A végzettség sem mérvadó, fontos azonban, hogy csaknem az összes erőszakoskodónak az első szexuális élménye negatív volt, és kétharmaduk gyerekkorukban maguk is szexuális zaklatás áldozatai voltak. Mivel negatív élményüket magukba zárták – vagy nem hittek nekik, vagy féltek, esetleg szégyellték bevallani –, a trauma végül perverz hajlamok kialakulásához vezetett. Egy másik felmérés szerint a családi erőszak és a szexuális zaklatás megelőzése, illetve az áldozatok és az erőszakoskodók alapos kezelése olcsóbb, mint az, ha az áldozatból később elkövető válik, mert a testi-lelki sérüléseken kívül egy leleplezett szexuális zaklatás az államnak számos kiadást jelent: az áldozatot orvos vizsgálja meg, ügyével szociális dolgozó, rendőr, ügyész, bíró foglalkozik, az elítéltet börtönbe zárják, és mindez pénzbe kerül. Viszont ha az áldozattal szakember foglalkozik, felnőttként normális életet élhet, és ha az elkövetőt is pszichiátriai kezelésnek vetik alá, nagyobb az esélye annak, hogyha szabadlábra helyezik, nem fog több gyereket zaklatni. Mindenesetre a szlovák igazságügyi minisztérium már bejelentette: módosítják a büntető törvénykönyvet úgy, hogy bevezetik a háromszor és elég elvet, azaz akit harmadszor ítélnek el ugyanazért a bűncselekményért, akkor a harmadik büntetés már abszolút életfogytiglani szabadságvesztés lesz, azaz az elítéltet feltételesen sem lehet majd egy bizonyos idő után szabadlábra helyezni.