Üvegházban termeszthető déligyümölcsök

Amíg például az őszibarackot Dél-Olaszországban hatalmas fákká nevelik, addig nálunk – annak érdekében, hogy elegendő napfényhez és meleghez jussanak a gyümölcsök – katlan alakú koronájúvá kell alakítani. Délen a kajszibarackot és körtét még koronás faként, zárt ültetvényekben lehet termelni, de északabbra csak a déli falak elé ültetve, redélyfákként élnek meg. A volt Szovjetunió zord klímájú területein olyan formában nevelik a bokrokat, hogy a földre terüljenek; így a hóréteg alatt télen védelmet találnak a nagy hideg ellen.

Szüreteljünk citromot

Az egyik legkedveltebb szub-trópusi növény térségünkben a citrom, amelyet hozzánk legközelebb Dél-Olaszországban, Spanyolországban, Ciprus szigetén termesztenek. Nálunk gazdaságosan nem termeszthető. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a házikertekben vagy éppen a házban ne próbálkozzunk meg néhány citromfa felnevelésével.

A citromfa tojás alakú, fényeszöld levelű örökzöld. Ez azt jelenti, hogy egy-egy levele 1-1,5 évig él, majd lehull, és helyette folyamatosan új levelek fejlődnek. Az egészséges növény tehát sohasem lombtalan, még télen is zöld levelek díszítik. Leveleinek felületén olajmirigyek helyezkednek el, ezért ha a levelét összedörzsöljük, jellegzetes, finom citromillatot érezhetünk. A citrom hajtása végig tövises, rajta a levelek spirálisan helyezkednek el. A virágok tavasszal egyesével jelennek meg, szép, fehér szirmúak, sárga portokkal. Illatuk nagyon kellemes. Az egészséges citromfák bőségesen virágoznak, ezért célszerű a kívántnál több virágot megritkítani és csak annyit hagyni meg, amennyinek a megtermékenyülése kívánatos. Nálunk az évi középhőmérséklet túlságosan alacsony ahhoz, hogy a citromot – még védett helyen is – egész éven át a szabadban tartsuk. Ezért az a leghelyesebb megoldás, ha a citromfácskát edényben neveljük fel és azt télen szobában, nyáron pedig a szabadban tartjuk.

A citromot magvetéssel szaporítjuk. A magvakat érett, nyers citromból kiszedhetjük, és virágcserépbe vetjük el. 20 C fokos hőmérsékleten rövidesen csírázni kezdenek és 2-3 hét múlva kibújik a csíranövényke a földből. Amikor a növény 2-3 lomblevelet hajtott, akkor kiszedjük a földből, visszacsípjük a gyökerét és átültetjük. Az átültetést az első évben még egyszer-kétszer meg kell ismételni. A magról nevelt citromfa vagy egyáltalán nem fordul termőre, vagy igen gyönge minőségű gyümölcsöt terem. Ezért a magoncot alanyként használjuk fel és a következő tavasszal ismert termőképességű anyafákról származó szemmel beszemezzük. A szemzett fácskák már a harmadik-negyedik évben teremni kezdenek. A szemzés tavasszal, a nedvkeringés megindulása után a legsikeresebb; a beszemzett alanyt meleg helyen kell tartani a megeredésig műanyag zacskó védelmében.

A nemes szemből kifejlődő hajtást arasznyi magasságban visszacsípjük, hogy a fácska elbokrosodjék. Ahogy nő, nagyobb cserépbe, majd deszkaládába, csöbörbe vagy félhordóba ültetjük. Az első 4-8 évben évente egyszeri átültetés szükséges; később elég lesz 2-3 évenként átültetni. A fácskát minden évben meg kell metszeni. A hajtásokat 4 levél felett csípjük vissza, hogy minél több elágazást kapjunk. Az esetleg kitörő, túl erős hajtásokat erőteljesebben metsszük vissza.

A citromfácskát nyáron a kertben félárnyékos helyen tartjuk. Árnyékban a hajtások túlságosan megnyúlnak, közvetlen napfényben pedig olyan erős a fácska párologtatása, hogy túlságosan is gyakori öntözést és permetezést kíván. Télen a fácskákat fagymentes, nem nagyon világos, alacsony páratartalmú helyiségben (folyosón, üvegverandán) helyezzük el. Ilyen körülmények között a növény élettevékenysége nagymértékben csökken, jól áttelel és a lombja is zöld marad. Az áttelelt növényeket csak a tavaszi fagyok elmúltával helyezzük ki a szabadba, mert különösen a gyümölccsel megrakott fácskák nagyon érzékenyek a hirtelen hőcsökkenésre. A megfázott fákról nem csak a levelek, de a tavasszal fejlődött virágok jelentős része is lehull.

A citromfa a talaj iránt nem túlságosan igényes. Minthogy a meszes talajt nem tűri, ún. gyepszintföldbe kell ültetni. Az erősen fejlődő fácskákat rendszeresen trágyázzuk. Ehhez vegyes műtrágyákat használjuk fel, két-három hetenként tápoldatozva a citromfa talaját. A citromnak télen alig van vízigénye; ilyenkor a talajt csak akkor kell megöntözni, ha a felszíne már porszárazzá vált. A vízigény tavasszal természetszerűleg fokozódik, hiszen a hőmérséklet emelkedik, és a növény is több vizet von el a talajból. Ilyenkor tehát bőségesen öntözzünk, lehetőleg permetezzük a fák lombját, sőt időnként a poros leveleket mossuk le. Ügyeljünk azonban arra, hogy a talajt ne öntözzük túl, mert nyirkos talajban a gyökerek könnyen megfulladnak, és ez a fácska pusztulását okozza. A citromfa érzékeny a szélre: ezért kívánatos a fát félárnyékban, védett helyen elhelyezni.

A gyümölcsöket akkor szedjük le, ha azok teljesen kifejlődtek, és színük a zöldből a sárgába megy át. A zölden leszedett citrom tárolás közben is besárgul, viszont a fán megsárgult gyümölcs sem hull le. Ezért aki sokáig akar büszkélkedni citromtermésével, bátran a fán hagyhatja a gyümölcsöket. Egy-egy jól fejlett 8-10 éves citromfán 40-50 gyümölcsöt is számolhatunk, de ha szerencsénk van, évente akár 100 gyümölcsöt is szüretelhetünk.

A füge könnyebben termelhető

A füge lombhullató szubtrópusi növény, amely a Balkánon, Olaszországban, a Krím-félszigeten is otthonos. A citromnál könnyebben termeszthető. Hozzánk a törökök hozták és telepítették először. Erre utal Evlia Cselebi is, aki Krónikájában már a Gellérthegyen elültetett és jól termő fügefákról ír. A fügével a kertészkedő Jókainak bizonyára volt valami „afférja”, mert a Kertészgazdászati jegyzetek című könyvecskéjében indulatosan így ír róla: „Olaszország szülöttje; követeli, hogy a kertész egy darab Olaszországot teremtsen a számára, ha gyümölcsét akarja látni, jóízű gyümölcsét. Különben csak lombot hajt, mint a Krisztus által megátkozott meddő fügefa a pusztában, vagy sok-sok gyümölcsöt, de az egy sem fejlődik ki, elsárgul, lehull, s ha véletlenül eléréshez jut, fűízű, émelyítő csemege.”

A fügebokor a talaj iránt nem igényes. Olyan talajokon, amelyekben elegendő mész van, még akkor is jól érzi magát, ha egyébként a talaj agyagos és köves. A magas talajvizet azonban nem tűri és a nyirkos talajon rövidesen kihal. Magas hőigénye következtében eredményesen termelhető a déli kitettségű lejtőkön, vagy az épületek védett, déli falai tövében. Bokra a tavaszi fagyokra érzékeny; esős, hűvös időjárás esetén a termés ősszel nem érik be.

A fügét fás dugványról lehet szaporítani, könnyen és jól gyökeresedik. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, amikor az idő már felmelegedett és késői fagyoktól nem kell tartani. A kiültetett gyökeres vesszőket vagy sarjakat arasznyi magasságban visszametsszük, hogy elegendő oldalelágazást nyerjünk. Elterülő bokor alakban neveljük, mert így a talaj felszínétől több sugárzó hőt kap, télre pedig könnyen betakarható. Ne kísérletezzünk törzses fügefa nevelésével, ez a mi körülményeink között nem vezet eredményre.

A fügebokrokat minden tavasszal meg kell metszeni. Egy-egy bokron általában 5-6 erőteljes vesszőt hagyunk meg, míg a többi, gyenge vesszőket kiritkítjuk. A vesszők hegyét visszacsípjük, de nem túlságosan, mert a legerősebben fejlődő, legbiztosabban megtermékenyülő virágok a vessző hegye felé fejlődnek. Az idősebb, elsűrűsödött bokrokat rendszeresen ritkítjuk; az öreg, elágazódott, elszáradt vesszőket pedig megifjítjuk. A metszés legkedvezőbb időpontja május eleje, amikor a nedvkeringés már megindult.

Az első érett fügéket augusztus végén, a második virágzásból származó gyümölcsöket – hosszú és napfényes ősz esetén – októberben szüretelhetjük. Akkor érett, ha a szár felőli részén már fehéredni kezd, és a gyümölcs enyhe nyomásra puhának érződik. Félérett fügét ne szedjünk le, mert nem utóérésű, tehát a még éretlen gyümölcs tárolva sem édesedik meg. Túlérve viszont nagyon törődik. A füge finom, különleges zamatú gyümölcs. ĺze sokkal finomabb, nem is emlékeztet a boltban árult préselt vagy aszalt fügékre. Kitűnő befőtt vagy lekvár készíthető belőle.

A fügebokrot ősszel takarni kell, mert különben hajtásai elfagynak. A munkát csak akkor kezdjük meg, amikor a lomb teljesen lehullott. Fokozatosan takarjunk: először csak ágakkal, szalmával vegyük körül az összekötözött vesszőket, azután, amikor a hideg fokozódik, hajtsuk le a vesszőkötegeket és takarjuk be földdel. A leföldelt vesszőkben az egerek gyakran okoznak kárt. A takarást tavasszal, csak a téli utófagyok elmúltával, fokozatosan távolítsuk el úgy, hogy a rügyfakadás már takaratlanul érje a fügebokrokat.

Egyéb déligyümölcsök

Ismerünk még néhány déligyümölcsöt, amelyek különleges körülmények között és a nagyon gondos gazda hozzáértése nyomán nálunk is teremnek. Elvétve találunk például termő datolyaszilva (Diospyros kaki) bokrokat és fácskákat. Ezek gyümölcse magtalan, ezért csak tősarjakról szaporítható. Gyakran beérik az egyébként díszfaként nevelt és a Balkán-félszigeten honos gránátalma is. Sokan próbálkoznak a datolya magjának elvetésével. Az ebből kelt pálmák nálunk sohasem hoznak gyümölcsöt. A narancs és a mandarin magjának elvetésével nem érdemes bíbelődni; ezekből még fűtött szobában se lesz termő fácska.