Szerves trágya kontra műtrágya

Ha hiányoznak a földből a tápanyagok, azt a növény megsínyli, ezt már mindenki tudja. Az is köztudott, hogy a föld népessége növekszik, a termőterület viszont csökken az urbanizáció következtében, a gazdák vállára pedig egyre nagyobb teher nehezedik, hogy az adott földterületen minél nagyobb hasznot termeljen. Lehetőleg egészséges terméket, vegyszermenteset, hiszen manapság a „bio” is nagy divat lett.

A termőtalaj termőképessége viszont nagyon csökkenhet, ha nem juttatjuk vissza azt, amit „kiveszünk” belőle. Néhány évtizeddel ezelőtt még nem volt gond hozzájutni a kiváló minőségű istállótrágyához, manapság viszont ez is problémát jelent az állattenyésztés visszaszorításával. Statisztikai adatok szerint míg az 1931–1940-es években 5,04 t/ha szerves trágyát juttattak ki évente a gazdák, a 2001–2010-es ciklusban ez lecsökkent évi 0,35 t/ha mennyiségre. Természeten ez részben a műtrágyázás számlájára is írandó, viszont a műtrágya felhasználása is csökkenő tendenciát mutat. Az 1931–1940-es években évente csak 2,2 kg műtrágyát szórtak szét hektáronként, 1976–1980-ban ez ugrásszerűen nőtt 272,2 kg/ha-ra. Majd 1991–1995 között visszazuhant 44,6 kg/ha-ra, 2001–2010 között pedig ismét emelkedett 95,5 kg/ha-ra. Míg a szerves trágya alkalmazása az évek folyamán folyamatosan csökkent, addig a műtrágya esetében az egyes évek folyamán hol nőtt, hol pedig visszaesett a felhasználás.

A műtrágyázás nem minden tápanyag visszapótlására alkalmas. Az istállótrágya helyettesítésére manapság korszerű granulátumokat, vagy pellet formájú trágyákat kínálnak a vállalatok, amely nagyon sok időt és munkaerőköltséget spórol meg, ráadásul ezekből nem kell akkora mennyiség, mint az istállótrágyából. Előnyük továbbá az is, hogy hőkezeléssel a patogének, gyommagvak és a káros ammóniagázok is el vannak távolítva. Ezek a granulátumok ősszel és tavasszal is kijuttathatók, nem úgy, mint az istállótrágya, vagy a műtrágya.

A trágyázásnál fontos tudni azt, hogy milyen a növény tápanyagigénye. Sőt, az is fontos, hogy azt a növény fel tudja venni. Az őszi búza például vetéskor nagyon igényli a foszfort, hogy „beindítsa” a növényt. A foszfor hozzájárul a gyökérképződéhez és a jó bokrosodáshoz, a kálium pedig ahhoz is, hogy a búza a telet edzetten várja. Nitrogénből csak az őszi búza teljes nitrogénszükségletének 30–40%-át kell kijuttatni, a többit tavasszal. Természetesen a tápanyagellátás a fajtától, talajösszetételtől és a klimatikus körülményektől függően is változik. A búza a mikroelemek közül rendkívül érzékeny a réz és a mangán hiányára.

A műtrágya hívei azt állítják, hogy a műtrágyázással egyszerűbb a dolga a gazdáknak, és ezek már olyan formában tartalmazzák a tápanyagokat, hogy az könnyen felvehető legyen a növények számára is. A szerves trágyázás hívei viszont kiemelik a pellet formájú szerves trágyák szerepét a talajerózió csökkentésében, a talaj fizikai és kémiai szerkezetének javításában, környezetkímélő jellegét, valamint azt, hogy csökkenti a deflációs károkat.

(-er)