Sokféleképp hasznosítható

Az természetes, hogy az ember szőlőből bort készít, de nagyon sokféle gyümölcsből is lehet bort előállítani. Ősszel érik például a csipkebogyó, ami kitűnő alapanyaga lehet a jó bornak. A hozzávalók: kettő kiló friss csipkebogyóhoz három és fél liter víz és másfél kiló cukor kell, majd borszirupot főzünk és ráöntjük a bogyóra. Persze előtte a két oldalát megvágjuk, nehogy keserű legyen, de ha van tavalyi, öreg bogyónk, akkor abból csak egy kiló gyümölcs kell. Az érlelése körülbelül hat–nyolc hét, azaz amíg a bogyó le nem száll az üvegnek a fenekére. Ezt háromszor lehet felhasználni, úgyhogy lesz belőle 12–13 liter.

Hosszabb idejű tárolásra a csipkebogyót tartósítani kell. A legegyszerűbb megoldásnak a szárítás kínálkozik. A megmosott bogyókat hosszában félbe vágjuk és tepsiben 1–2 ujjnyi vastagon elterítve, sütőben vagy a fűtőtesten állandó forgatás mellett szárítjuk. A C-vitamin magas hő hatására elbomlik, ezért a szárítási hőmérséklet 40 foknál nem lehet magasabb. A szárított csipkehúst száraz, levegős helyen, legfeljebb egy évig tárolhatjuk. A teát, szintén a C-vitamin védelme érdekében úgy készítsük, hogy a felforralt és néhány percig hűtött vízben a bogyókat 1-2 órán át áztatjuk. A legfinomabb teát friss csipkehúsból nyerjük, ilyenkor 20 perces áztatás is elegendő.

A vadrózsa tűzpiros terméséből finom lekvár is készíthető: a megtisztított, kimagozott csipkehúst annyi vízben tesszük fel főni, amennyi ellepi. Azután literenként fél kilogramm cukrot adunk hozzá és sűrűsödésig főzzük. ĺzletes csemege, főleg vadhúsok mellé a csipkelekvárból készített szósz is, amelyet vörösbor és citromlé hozzáadásával készítünk. (MR)