Olyan, mint egy aprócska kelkáposzta, ám tápértéke magasabb

Az őszi hónapokban kerül piacra a kelbimbó, más néven a bimbóskel. Neve jelzi, hogy olyan, mint egy aprócska kelkáposzta, ám zamata harmonikusabb, rostjai lágyabbak. Mindig nagy kihívás volt a kertészkedők számára, mivel tápanyag- és vízigényes, sok fényt kíván. Ha bármiben hiányt szenved, azt a bimbóképzés sínyli meg. Másfelől viszont tápértéke kiváló, és, ha jól tartjuk, felülmúlja a sarki fűszeres portékáját.

A bimbóskel (Brassica oleracea convar. Gemmifera) kétéves növény, a káposztafélék családjából. A káposztafélékhez mintegy 350 nemzetség, 3200 faj tartozik. Az Észak-Európa hűvösebb tájairól származó növény a 18. század közepén vált ismertté Európában. Megjelenése valószínűleg a Brassica olearcea capitata L. sabuda mutációjának eredménye. Magas és alacsony fajtáját ismerjük. Belgiumban már a 16. században meghonosodott, egyes leírások éppen ezért Belgiumot jelölik származási helyéül. Népszerűsége nálunk is fokozatosan növekszik.

Magasra nőtt, félig fás szárán az első évben teremnek a diónyi káposzták, amelyek módosult levelek. A hajtáscsúcson hatalmas, szív vagy ovális alakú levelek fejlődnek. Főgyökere mélyre hatol (80–100 cm), oldalgyökerei a felső 20–30 cm-es talajréteget hálózzák be.

Legjobb, ha magról palántázzuk. Magjait május közepén vessük cserépbe vagy ládába. Az ilyenkor vetett növények az első fagyokig ellenálló felnőtté cseperednek, sok-sok bimbóval. A magvak 5-6 nap alatt kelnek ki. A palántákat hathetes (4-5 leveles állapot) korukig nevelgessük, majd ültessük ki őket. 50-70 x 50-70 cm távolságra ültessük őket, a fajta méretétől függően. Vigyázat! Ha sűrűn állnak, a bimbók kicsik, lazák lesznek.

A középkötött, kissé meszes talajokat kedveli. A kertben földjét gazdagítsuk komposzttal, érett istállótrágyával, szervestrágyával. A bimbóskel kálium igénye viszonylag magas, a nitrogéntrágyázással azonban csínján bánjunk, mert túlzott nitrogénadagolás hatására bimbói kinyílnak, és lazák lesznek. Bórtartalmú lombtrágyával sem árt permetezni őket. A legjobb, ha a szerves lombtrágya mellet döntünk, amelyet néhány hetenként adhatunk, a teljes vegetációs szezon folyamán.

A zsenge növényeket nyáron ellephetik a földibolhák. Később a káposztalepke, a bagolypille hernyója rágja meg, a levéltetvek, késő ősszel a meztelen csigák is károsíthatják.

A bimbóskel télálló, vagy inkább hidegtűrő. A szár mentén, hosszan, a levelek tövében hozza bimbóit. Ezeket ősszel, az első fagyok után szedjük le. Akkor a legízletesebbek, ha megcsípi a dér. Enyhébb teleken egész télen is kinn maradhat. Akár hó alól is szüretelhetünk. Az apróbb rügyek zsengébbek és kisebb a tisztítási veszteségük, a nagyobbaknak a külső leveleit célszerű eltávolítani.

Szeptemberben az oldalleveleket tördeljük ki, a levélkoronát pedig hagyjuk meg. Ezzel serkentjük a keményebb, tömött bimbók fejlődését. Ha az őszi fajtáknak szeptember-októberben a csúcsát visszacsípjük, a növény kevesebb levelet fog fejleszteni, ehelyett inkább a bimbókat „hizlalja”. Akkor járunk el helyesen, ha a bimbóskel csúcsát egy jól kifejlett levél fölött csípjük le, amikor a legalsó bimbók egy centisek. A telelő fajták bimbóit télen, folyamatosan szedhetjük. Ha ezek hajtáscsúcsát visszacsípjük, a sebfelület keletkezésével csökkentjük az ellenálló képességét.

A bimbóskel tápértéke az összes káposztafélék között a legmagasabb. C vitaminból 10 dkg a napi szükséglet másfélszeresét tartalmazza. Karotin, E vitamin és rosttartalma a daganatos betegségek kockázatának csökkentésében játszik szerepet. Jelentős továbbá a B1-, B2-, kálium- és vastartalma is.

A kelbimbót jellemzően főzzük, pároljuk, bár a zsenge levelek salátaként is fogyaszthatók. Igaz, fogyasztásakor sok embernél emésztési problémák merülnek fel. Az alábbi fűszerekkel használjuk: köménymag, majoránna, szerecsendió, bors, csombor.