Nálunk még kevéssé ismerik

Másként van ez például Franciaországban. A francia konyhaművészet nemcsak rendkívüli változatosságáról nevezetes, hanem néhány olyan ételről is, amelyek szorosan hozzátartoznak a jellegzetes francia – vagy mondjuk inkább párizsi – életformához. Ha teszem azt valaki beül egy Szajna-parti vendéglőbe, akkor azt tapasztalja, hogy a vendégek többsége (föltéve, ha nem külföldi turisták szállták meg az éttermet) calvadost, azaz almapálinkát iszik, és poireau-t, azaz hagymalevest eszik. ĺgy írta ezt meg Erich Marja Remarque A diadalív árnyékában című világhírű regényében is. És talán a hagymaleves tiszteletére nevezte el Agathe Christie, minden idők legzseniálisabb krimiszerzője, belga nemzetiségű mesterdetektívjét Poirot-nak.

Már az egyiptomiak is ismerték

A póréhagyma ősalakja vadnövényként még olykor megtalálható a Földközi-tengermelléki országokban; vadnövényként – a többi hagymához hasonlóan – évelő természetű. Termesztése igen régi keletű, hiszen már az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak is ismerték, ételízesítőként és salátakészítésre használták.

Nálunk nemigen fogyasztották, jóllehet a két világháború között – külföldi megrendelésre – Makó környékén sok póréhagymamagot termeltek. A nagyobb piacokon, vásárcsarnokokban olykor látható, mint bolgárkertészek terménye, de a fogyasztók többsége csak most ismerkedik vele. Érdemes is, mert fogyasztása nagyon egészséges, ugyanis a póréhagyma számottevő B1-vitamint és ásványi sókat tartalmaz. Igen nagy az élettanilag hasznosítható vastartalma is.

Kétéves növény

A póréhagyma kultúrában kétéves növény, amelyet magvetéssel lehet termeszteni. Az első évben csak levelei fejlődnek, majd a második évben hozza nagy, gömb alakú virágzatát a másfél-két méteres szár végén. Magjai aprók, feketék, nagyon hasonlítanak a vöröshagyma magjához. A póréhagyma levelei laposak, szélesek, nem hengeresek, mint a vöröshagyma levelei. A hagymája nem vastagszik meg, csak hosszúkás, és közvetlen átmenete van a levelek felé, gerezd nélküli. Gyökérzete igen erőteljes, bojtos.

Nyári és téli fajtái vannak. A nyáriak levelei halványzöldek, puhák, a téliek lombja sötétzöld, kemény, ezért a telet is elfagyás nélkül átvészeli. Emiatt a fajtákat nem ajánlatos felcserélni. Nálunk a nyári póréhagymát a fiatal vöröshagyma tökéletesen pótolja. Sokkal inkább ajánlható a téli póréhagyma termesztése, mert az választékot bővít az évnek éppen abban a szakaszában, amikor kevés a friss zöldség. A továbbiakban a téli póréhagyma termeléséről lesz szó.

Termesztési igényei

A póréhagyma napfényigényes növény, ezért fák alatt vagy magasabb zöldségfélék árnyékában nem érdemes termeszteni. Frissen trágyázott, jó kultúrállapotban levő talajban érzi magát a legjobban. Szereti a sok vizet, körülményeink között jó minőségű póréhagymát csak öntözéssel lehet termeszteni.

A 3-4 évig csíraképes magokat márciusban vetjük el 30 cm sortávolságra. A magvak lassan csíráznak, és a kikelt növénykék is igen vontatottan nőnek. Ezért helytakarékosság szempontjából érdemes a sorok közé hónapos retket vetni; ezt kiszedjük, mire a póréhagyma megerősödik.

Lehet a póréhagymát palántázással is termeszteni. Ekkor március elején vetjük a magokat ládába, majd a kétleveles palántákat április végén, május elején ültetjük át állandó helyükre. A magvetésből kiegyelt növényekből is telepíthetünk másik ágyást. A növények a sorban 10-12 cm-re legyenek egymástól. A palánták gyökerét egyharmadára vissza kell csípni.

A póréhagyma annál értékesebb, minél hosszabb a fehér hagymarésze. Ezt a magvetésnél úgy érjük el, hogy nyárutóján a hagymasorokat fokozatosan feltöltjük földdel. Ez azonban rendszerint nem elegendő, ezért ajánlom az általam alkalmazott módszert: a póréhagyma ágyását körülveszem deszkával, és a területet fokozatosan feltöltögetem homokos tőzegkorpával vagy rostált komposztfölddel. A palántázott póréhagymánál könnyebb a helyzet: a palántákat állandó helyükön mélyen ültetjük, és később ezek mellett is feltöltögetjük a földet. A mély ültetés csak a jól felmelegedő, mély rétegű talajokon ajánlatos!

A növényállomány nyári ápolása rendszeres kapálásból, gyomlálásból, gyakori és bőséges öntözésből és műtrágyázásból áll.

Októberre a téli póréhagymák megerősödnek, megvastagodnak. Ilyenkor már szedhetjük, és fogyaszthatjuk őket. Az elszáradó borítóleveleket leszedjük, a bojtos gyökérzetet és a hosszú levelek felső részét levágjuk, és így nagyon szép, tetszetős hagymákat takaríthatunk be. A várható termés négyzetméterenként 1,5-2,0 kg.

Nem kell azonban föltétlenül kiszedni ősszel a póréhagymát, mert a kertben sem fagy el. Télen, fokozatosan is szedhetjük, de egy része a földben maradhat akár áprilisig.

Termésünket betakaríthatjuk a fagyok beálltakor is. Ebben az esetben a hagymákat pincébe, homok közé rétegezve tárolhatjuk a legbiztonságosabban.

Nagyobb mennyiségű póréhagymát szabadföldi veremben szoktak eltartani, de akkor meg kell védeni a téli nedvesség beszivárgása ellen.

Sokoldalúan felhasználható

A nyári póréhagymát elsősorban zöldhagymaként, frissen fogyasztják. Sok C- és B1-vitamint tartalmaz, emellett magas az ásványisó-tartalma, és sok vas van benne. Ezzel szemben az allilszulfid-tartalma alacsonyabb, mint a vöröshagymáé, ezért a póréhagymát fogyasztó ember leheletén a kellemetlen hagymaszag kevésbé és csak rövidebb ideig érződik.

A téli póréhagyma vékonyabbjai ugyancsak jól használhatók zöldhagymaként. A kifejlett, vastag hagymák konyhai célokat szolgálnak: leves, mártás és kiváló ízű saláta készül belőlük.

A póréhagyma zöld leveleiből szárítmány is készülhet: a megmosott leveleket félárnyékos helyen megszárítjuk, és üvegben vagy műanyag zacskóban tároljuk, télen minden étel ízesítésére alkalmas, ahol egyébként vöröshagymát szoktunk használni. (Édenkert)

A szerző egyetemi tanár