Mivel permetezzen a biotermelő?

A biotermelésnek gazdag irodalma van. A könyvekből, szakcikkekből leszűrhető néhány fontosabb alapelv, ezeket az alábbiakban ismertetem.

A biotermelés alapja a civilizációval legkevésbé érintett természet megfigyelése, és az ott tapasztalt feltételeknek a megteremtése, megadása a termesztett növények számára. A jó megfigyelő észreveszi, hogy a „vadonban” a szépen díszelgő, egészséges termést adó növények alatt lehullott levelek, gallydarabkák, és más növényi maradványok korhadnak. A természet így biztosítja a folyamatos harmonikus tápanyag-utánpótlást. Ebből mindenki következtethet a kiválasztott növények termesztésénél többféle tevékenységre. Én azonosultam a 30 és több éven át biotermelést folytatók elmondott és leírt tapasztalataival, és igyekszem a termesztett növények sorközeit és a gyümölcsfák gyökérzóna feletti részét a vegetáció alatt szerves kerti hulladékkal, fűkaszálékkal, falevéllel, aprított nyesedékkel, esetleg nagyon vékony szalmával takarni. Ezt, a folyamatos harmonikus tápanyag-utánpótláson kívül azért is tartom fontosnak, mert a talajtakaró védi a földet a napsugarak és a szél szárító hatásától. ĺgy kedvezően hat a talajéletre is.

Az érintetlen természetben megfigyelhetjük, hogy ott nincsenek „monokultúrák”. Egy erdei tisztás, vagy az ember beavatkozása nélkül létrejött rét május-júniusban azért olyan lenyűgöző, mert egymás mellett többféle növény hivalkodik virágaival. A természetesen kialakult erdőkben is megfigyelhetjük, hogy azok különböző fákból, bokrokból, cserjékből és változatos aljnövényzetből állnak. Én ezért is vagyok a vegyeskultúrás termesztés híve. Igaz, megvalósítása érdekében fel kellett számolnom a zöldségesben a megszokott ágyasokon végzett monokultúrás termesztési módot, és be kellett vezetni a viszonylag nagy (0,5 m) sortávolságú vegyeskultúrás termesztést.

A biotermelőnek meg kell tanulnia azt is, hogy mely növények védik, segítik egymást. Tudnia kell, hogy pl. a paradicsom szomszédságában jól fejlődik a petrezselyem, sárgarépa, hagyma, káposztafélék, zeller vagy a bokorbab. Nagyon jól befolyásolja a termést, ha a következő növénypárosításokat alkalmazza: burgonya – borsó, burgonya – késői káposztafélék, tengeri – bab, uborka – káposztafélék, zeller – káposztafélék, saláta – bokorbab, salátauborka, saláta – retek, sárgarépa – hagyma, árpa – kis mennyiségű borsó, búza – kis mennyiségű borsó, szőlő – szamóca, szamóca – fokhagyma stb.

A biotermelő a szabadban megfigyelheti azt is, hogy a természetben nincs rengeteg energiát fogyasztó és a talajéletben nagyon sok kárt tevő szántás. Ott, ahol a tenyészidőszak folyamán a talaj takarva van, nincs is szüksége erre, mert a gazdag talajélet, a mikro- és makroedafon megvalósítja a talajban levő tápanyag vertikális mozgását és megfelelő feltételek teremtődnek a növények fejélődéséhez. Az egészséges növény pedig – ahogy népiesen szokták mondani – „kinő a kártevők foga alól”. Ilyen növényeknek (és magunknak is) csak ártunk a vegyszerezéssel.

A biotermelőnek figyelnie kell arra is, hogy jelen vannak-e a zöldségesben, gyümölcsösben a kártevők, és azok termesztés ellenségei. Bioegyensúlyról csak akkor beszélhetünk, ha pl. a biokertünkben a levéltetű, a gyümölcsmoly, a lótücsök, a cserebogárpajor mellett katicabogarat, fátyolkát, fürkészdarazsat, trichogrammát, vakondot, varangyot, gyíkot stb. is találunk. Amíg a károsnak vélt élőlények jelenléte nem lépi túl a jelentős károsítás küszöbét, ne igyekezzünk ezeket mindenáron elpusztítani, mert például a levéltetű jelenléte teszi lehetővé, hogy megéljen biogazdaságunkon a katicabogár és a fátyolka. Ezek petéivel táplálkoznak a hasznos rovarok. Ha a vegetációs időszakban azt tapasztaljuk, hogy biokertészetünkben megjelentek a levéltetvek, de hiányoznak természetes ellenességeik, akkor ajánlatos néhányat oda telepíteni belőlük.

Azt tartom, hogy a nagy csalán, a mezei zsurló, a gyermekláncfű, a vörös és fokhagyma hagyma szára, héja stb. fontos elemeket, vegyületeket tartalmaz, ezért nagyon jó, ha felhasználjuk talajtakarónak, vagy komposztba. Nem tudok viszont azonosulni azzal a nézettel, hogy ezekből különböző leveket készítsünk, és ezzel permetezzük a zöldséget, gyümölcsöt. Nézetem szerint legjobb, ha a biotermelő növényeit csak a jó meleg savmentes eső permetezi. A biotermelő igyekezzen megtenni a lehető legtöbbet azért, hogy ez megvalósuljon. szerző a szepsi mezőgazdasági iskola szaktanára