Miről árulkodnak a kukorica „vonalai”?

A tenyészidő hosszának meghatározására vonatkozik a FAO-szám, amely 0-tól 999-ig terjedhet. Minél kisebb a kukorica FAO-száma, annál rövidebb annak tenyészideje. A mi termesztési körülményeink közt a 200-599 FAO számú hibrideknek van létjogosultsága, viszont nálunk leginkább a FAO 300-400-as számú, vagyis a korai és középérésű hibridek iránt érdeklődnek a gazdák.

A hibridkukorica esetében megkülönböztetünk két-, három, négy- vagy többvonalas hibridet. A kétvonalas hibrid a két eltérő tulajdonsággal rendelkező szülőtől (AxB) származó utód. Ennek a keresztezésnek az eredménye, hogy az F1 nemzedék valamilyen tulajdonságban meghaladja a szülők teljesítményét. A kétvonalas, vagyis az egyszeri keresztezésű hibrid megjelölése az SC (single cross). A kétvonalas hibridek a legintenzívebb, legnagyobb termőképességgel bíró hibridek. Viszont mivel nagyon kevés vetőmagot terem, ezért előállítása nagyon drága. Értelemszerűen így a piacon kínált vetőmag ára is magasabb.

Olcsóbb a háromvonalas hibridek előállítása, amelynél általában az anyahibrid a már egyszeri keresztezésű hibridből, és egy vonalas hibrid párosításából áll ((AxB)xC). Ennek megjelölése a TC (three way crosses). Ezek előállítása még olcsóbb. Értelemszerűen a négyvonalas hibrid, amelyre a DC megjelölést alkalmazzuk (double crosses), négy vonal keresztezésével jön létre ((AxB)x(CxD)). Ezek a hibridek ugyan kisebb hozamokra képesek, viszont nagyon jó az alkalmazkodóképességük.

Vannak még az MC (multi crosses) megjelölésű többvonalas hibridek, amelyek négynél több vonal előállításával jönnek létre. Ezt a gazdák kevéssé keresik, mert bár kiváló az alkalmazkodóképességük, viszont keveset teremnek. Mindenképpen ajánlatos átgondolni, milyenek az elvárások a hibriddel szemben, és ez alapján választani.

(-er)