Miként védekezhetünk hatékonyan a veszélyes farágó lepkék ellen?

A farágó lepkék a fák súlyos károsítói. Közülük is a nagy farágó (Cossus cossus) és a kis farágó (Zeuzera pyrina) a legveszedelmesebb. A 4-5 cm hosszú nagy farágók elülső szárnyai szürke alapszínükön sötétebb harántvonalaktól tarkák, csápjaik feketék és fésűsek. A kis farágók fehér színűek, toruk hátoldalán és a szárnyaikon kékes fényű, fekete, kerek vagy tojás alakú foltok vannak, a potrohukon pedig fekete gyűrű látható.

Jellemzőik egyike a nyári rajzás. A nagy farágók az ágvillákba és a felváló kéregrészek alá, a kis farágók pedig a hajtások tövébe, és a levél hónaljába csoportosan rakják le tojásaikat. A nagy számban lerakott tojásokat a levegőn hamar megszilárdult barnás váladék ragasztja a fakéreghez.

A tojásokból 2 hét után kikelő hernyók, először csak a hajtásba, levélnyélbe rágják be magukat, ennek következménye, hogy a levelek vörösesre színeződnek majd elszáradnak. A fejlettebb hernyók az egyszeri átteleltetésüket követően rágják be magukat a fatestbe. Sajátosságuk, hogy kellemetlen, erős ecetes szagúak, akár csak a járataik. Kifejlett állapotukban testhosszuk eléri a 8-10 cm-t is.

Bábjaik mindegyike abban a gumóban alakul ki, viszonylag rövid idő alatt, amely a második átteleltetést követően május-júniusban áll össze szövedékszálakból és rágcsálékokból, közvetlenül a kéregrész alatt. Másik részük azonban a járatukat elhagyva, a fatőnél furakodik a talajba, hogy a talajszemcsékből összeragasztott gumóban ugyancsak bebábozódjon. A bábokból mintegy 2 hét után június-júliusban rajzanak ki ismét a lepkék.

Legszembetűnőbb kárképük, hogy a járatuk nyílásán kitolt vöröses ürülék egy része megtapad a nyílás környékén, a többi lehullik a földre a fa tövébe. A vöröses színű fűrészporszerű, morzsalékos ürülékkupac jól észrevehető. Károkozásuk abból adódik, hogy a fertőzött fapéldányok törzse és ágai belül szivacsszerűek lesznek, és rendszerint már csak a külső kéreg tartja össze a fát. Éppen ezért egy gyengébb vihar vagy szélroham is végzetesnek bizonyulhat. A hernyók rejtett életmódja miatt a védekezés ellenük nagyon nehézkes. A járatukat megkeresve, a hernyókat egy merev huzaldarabbal szokás felnyársalva elpusztítani. Egyes források szerint a legcélravezetőbb megoldás az, ha a kártevők járatát petróleummal vagy benzinnel feltöltik, és utána a járatnyílásokat oltóviasszal légmentesen lezárják. ĺgy a keletkezett gőzöktől a hernyók megfulladnak.

A fiatal fákat már ültetésükkor célszerű átvizsgálni. A már fertőzött egyedeket pedig legjobb kivágni és eltüzelni minél hamarabb. (Ezermester)