Miért fagyérzékeny a kajszibarack?

A kajszi fagyérzékenysége alapvetően déli eredetére (Közép-Ázsia, Afganisztán, Irán Örményország, Törökország) vezethető vissza. A legnagyobb gondot az okozza, hogy a mélynyugalmi állapota már január végén, február elején befejeződik. Ha ilyenkor enyhe az idő, akkor megindul a fák élettevékenysége, a rügyek duzzadni kezdenek. Ha az átmeneti enyhülést hideg idő követi, akkor a rügyek elfagyhatnak. A tavaszi fagyok pedig a virágbimbókat károsítják.

A kajszi hajlamos az alternanciára, ami annyit tesz, hogy az egyik évben sokat, a következő évben keveset terem. A bőtermő évben, ha nem ritkítunk termést, akkor a fa minden erejét (a szervesanyag-termelés nagy részét) a gyümölcsképzésre használja fel. Ennek következtében vesszői nem érnek be, a tél beállta előtt, így egy kemény tél nagy károkat tehet a fában.

A kajszi fagyérzékenységét az ún. gutaütés tovább fokozza. A betegséget valószínűleg egy baktérium (Pseudomonas syringae) és egy gombafaj (Leucostoma cincta) összejátszása okozza. A kórokozók november elejétől márciusig fertőznek. Sebzéseken keresztül hatolnak a növény kambiumába és háncsszövetébe, ahol a cukortartalom ennek köszönhetően egyre alacsonyabb lesz. A hígabb cukoroldat magasabb hőmérsékleten fagy, s ez a jelenség a kajszi fagytűrését csökkenti. A baktérium sejtfalában lévő fehérjéknek jégmagképző szerepe van, ezért a fa szövetnedvében hamarabb indul be a fagyási folyamat, mint normális esetben. A kambium és a háncsszövet is elpusztul. A fa egy-egy ága, vagy a törzs károsodása esetén az egész fa elhal.

Ezért fontos, hogy a kajszi metszését lehetőleg március végére, április elejére időzítsük és a sebeket előírás szerint kezeljük. Alternatív megoldásként zöldmetszést is végezhetünk. (édenkert.hu)