Mi újság a tyúkudvarban?

ÚJ SZÓ-HÍR

Ha mégis örülnek, az akkor van, amikor megjelenünk, hiszen egy nyugodt, kiegyensúlyozott állomány, melyet semmi nem zavar, pontosan tudja, hogy ha felbukkanunk a láthatáron, az csak jót jelent. Noha a tyúk köztudottan rövidlátó, közeledésünket azonnal észreveszi, hiszen vagy vizet vagy elemózsiát viszünk neki.

Vizüket napközben többször is ellenőrizzük, nehogy kipancsolják vagy nehogy befagyjon. Inkább többször öntsük fel az itatójukat, mint egyszerre. A víz, ha lehet, állott legyen, s inkább kézmeleg, semmint hideg. Külön öröm, ha úszik benne valami, bármi konyhai maradék. Ha a sziklakertben vagy a kerítés tövében elolvadó hó helyén tyúkhúr nő, tépjük fel nekik. Leleményes tyúktartók hasonló helyekről lapáttal szedik fel a zöldet, földdel együtt, s azt dobják be az udvarra. Most járnak jól azok a tyúkok, melyek olyan háztájiban nevelkednek, ahol túl sok gyümölcsöt vagy zöldséget tettek el télire, s az most indul romlásnak: minden az udvarra szórható. Örülnek a töknek, a takarmányrépának, ezeket részint kettévágva dobjuk oda nekik, hadd foglalkozzanak vele, részint lereszeljük. Főzhetünk nekik zöldséglevest is: ugyanúgy, mint magunknak, csak nagyobb edényben, meg is sózzuk, kóstolgatni nem kell, teljesen puhára főzni se. A zöldséglevesbe kerüljön répa, petrezselyem, krumpli vagy csicsóka, de akár csöves kukorica is, harmadokba vágva. Szeretik a nyers vagy tottyadó vagy csírázásnak indult hagymát, a nyers fokhagymát. Az eleséget mindig valamilyen nagy, sekély edénybe tegyük, nehogy belegyúrják az udvar sarába. Nagy csemege az ételmaradék, mindegy, mi marad meg vacsoráról vagy ebédről: pont azt szeretik. Ha van időnk, csíráztassunk nekik magokat (búza-, árpa- vagy bármilyen magot vegyest), ugyanúgy, mint ha magunknak tennénk: 12 óra áztatás után nedvesen tartva további 24 óra alatt melegben kicsíráznak. Ekkor van bennük a legtöbb vitamin. Jól tesszük, ha eleve olyan edényben (például egy használaton kívüli tepsiben) csíráztatunk, amit aztán kitehetünk nekik – ha a tyúkok is imádkoznak, biztosra vehető, hogy lámpaoltás után egészségben maradásunk és hosszú életünk szerepel majd mindennapi fohászukban.

Az ól mellé öntött kannányi apró kavicsnak módfelett örülnek. Kedveskedhetünk nekik alkalmi száraz helyek kialakításával: az ól mellé tegyünk le egy szalmabálát, néhány nap múlva távolítsuk el, ez lesz a kedvenc helyük, főként ha valamit találnak is alatta. Megteszi egy nagyobb polisztirénlap is, csak nehezéknek nyomassuk le téglával, nehogy a szél elvigye. Napok múltán felemeljük, s ha a nap is sütötte, eztán az lesz a kedvenc helyük. Ha elolvad a hó a diófa (vagy egyéb fánk) alatt, a füvön vagy a komposzt körül, gereblyézzük föl az apró száraz részeket, gyűjtsük taligába, s toljuk be a tyúkok közé: ne borítsuk ki, hagyjuk, hadd foglalkozzanak vele kedvükre. Fatüzelésű kályhánk hűlt hamujából is juttassunk ki nekik száraz helyre egy kupaccal: a félig égett szenes fadarabkákat soká elcsipegetik. Télen minderre szükségük van. (b)