Mérgezőek lehetnek a szobai és kerti szépségeink!

Ha végignézzük a kertjeinkbe és otthonunkba díszítési céllal betelepített növényeink sorát, rájövünk, hogy ezeknél a „háziasítás” célja kizárólag az esztétikai szempontokon alapult. Hiszen olyan elemi szempont, mint például, hogy ne okozhassanak mérgezést, nem szerepel a dísznövények kiválasztásánál.

Gondoljunk csak egyik legismertebb szobanövényünkre, a leanderre (Nerium oleander), amelynek minden része veszélyes. Őshazájában a pásztorok nem egyszer pusztán attól szenvedtek mérgezést, hogy egy leander-ligetben pihentek meg, ahol a nagy melegben kipárolgó méreganyagok miatt lettek rosszul. Vagy itt vannak a kedvelt foltos levelű Dieffenbachia fajok, amelyeket őshazájukban kínzásképpen etettek meg emberekkel. Eredeti nevének fordítása is erre utal: némító nádnak hívják. A kertben tartott tiszafa (Taxus baccata) is mérgező, a piros színű magköpenyét leszámítva, amely a madarak egyik kedvenc eledele.

Állatra, emberre veszélyes lehet

Mérgező növénynek azokat a fajokat tekintjük, amelyek hatóanyagaik révén az emberi és állati szervezetbe bejutva, azt károsítani képesek. A mérgezést előidéző vegyületek többnyire a növények másodlagos anyagcseréjének termékei. Hogy a mérgezést megelőzhessük, álljon itt példaként néhány dísznövény, amely szinte minden kertben vagy lakásban fellelhető, és többnyire tulajdonosaik nem is tudnak káros tulajdonságaikról. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezeket irtsuk ki közvetlen környezetünkből. A mérgezések egy kis odafigyeléssel elkerülhetők.

Veszélyes szépségek

Amarillisz (Amaryllis belladonna) – A hagymától a leveleken át egészen a virágokig minden része mérgező. Elfogyasztását követően gyomor- és bélgyulladásra jellemző tünetek alakulnak ki, melyet hányás és hasmenés kísér. Súlyosabb esetekben ez izom-, és légzésbénulással is kiegészülhet.

Ciklámen (Cyclamen sp.) – Egyik legkedveltebb őszi-téli cserepes szezonnövényünk. Gumószerű rizómája szintén mérgező. Szaponintartalma elfogyasztását követően az emésztőrendszer nyálkahártyáját izgatja. Étvágytalanságot, hasmenést valamint görcsöket és bénulást okoz.

Csillagfürt (Lupinus sp.) – Szinte minden vidéki kertben megtalálható ez a dísznövény. Minden része mérgező, fajtától függően változó mértékben. A hüvelytermések és a magok alkaloidtartalma a legmagasabb, melyek szárított állapotban is veszélyesek. A csillagfürtök mérgező hatását tovább fokozhatják a rajtuk gyakran megtelepedő parazita gombanemzetség, a Phomopsis mikotoxinjai.

Gyűszűvirágok (Digitalis sp.) – Szívre ható szteroidglikozidjait az orvostudomány a gyógyítás szolgálatába állította, ám főként leveleinek elfogyasztása ugyanebből adódóan súlyos egészségkárosodást okozhat. Fogyasztását követően első tünetei a hasi fájdalom, öklendezés, nyáladzás, hányás. Ezt követi a pulzus folyamatos gyengülése, majd szívbénulás.

Hortenzia (Hydrangea sp.) – Az egész növény mérgező, elfogyasztását követően pár órán belül jelentkeznek a tünetek: hasi fájdalom, hányás, véres hasmenés, légzési problémák. Azonnal hívjunk orvost. Amíg megérkezik, hánytassuk a beteget, majd adagoljunk neki aktív szenet, amely leköti a méreganyagokat (hidrangin, kumarinszármazék).

Jácint (Hyacinthus sp.) – A tavasznak e kedves hírnökét cserepes növényként hajtatva már télen is lehet kapni a virágboltokban. Méreganyagai a kalcium-oxalát kristályok és alkaloidok főként a hagymában találhatók. A kristályok a gyomor- és bélrendszert izgatják, tünetei ebből adódóan öklendezés és hányás. A beteget hánytatni kell, még jobb a gyomormosás. A szájüreget öblögessük vízzel, adagoljunk a betegnek aktív szenet, és itassunk vele sok tejet, mert annak kalciumtartalma részben kicsapja az oldható oxalát kristályokat. Azonnal értesítsük az orvost.

Kálla (Zantadeschia aetiophica) – A mérgezést a virág és a növény nedvei okozhatják. Méreganyagai irritálják a nyálkahártyát a szájban, a bőrön. Elfogyasztását követően hasmenés, hányás, pupillatágulás, később aluszékonyság következik be.

Hajnalka (Ipomea tricolor) – Egyik legkedveltebb egynyári futónövényünk. Ha víz-, és tápanyagigényét megfelelően kielégítjük, rövid idő alatt nagy felületeket futtathatunk be vele. Nagy, zöld levelei mellett, színpompás nagy virágai is megkapóak. A magjai azonban mérgezőek, az LSD-vel rokon anyagokat tartalmaznak. A mérgezés első tünete viselkedészavarokban jelentkezik: zavartság, izgatottság, dühöngés, tájékozódási zavarok. Később öklendezés, hányás, pupillatágulat és vérnyomáscsökkenés figyelhető meg. Terápiája hánytatás után aktív szén adagolása.

Szívvirág (Dicentra sp.) – Sok kertben megtalálható e növényfaj, veszélye főleg különleges virágában rejlik, mely a gyerekeket könnyen kóstolásra csábíthatja. Az egész növény mérgező.

Tigrislevél (Sansevieria sp.) – Egyik leggyakoribb szobanövényünk, levelei és virágai is mérgezést okozhatnak. Tünetei a nyáladzás, hányás, hasmenés, hemolízis.

A mérgezés megelőzhető

Az itt felsoroltakon kívül még számos dísznövény akad környezetünkben, amelynek elfogyasztása veszélyt hordoz magában. Ez lehet párórányi kellemetlenség, de akár életveszélyes mérgezés is. Mérgezőek többek között a liliomfélék (Liliaceae), a nőszirom (Iris sp.), a kikericsek (Colchicum sp.), a szellőrózsa (Anemone sp.), vagy a papagájvirág (Strelizia sp.) is. Legjobb megelőzés a növényi mérgezésekkel szemben az odafigyelés. Ám ha megtörtént a baj, az orvos érkezéséig a lenyelt növényi részeket próbáljuk meg eltávolítani a beteg állatból, vagy emberből. (Az Ezermester alapján)