Mekkora az egyes növények vízigénye?

A növények vízfelvétele folyamatos, már ha van mit felvenni. Bár május közepén, illetve végén némi csapadék lehullott, azonban ez már nem fogja helyrehozni az eddigi csapadékhiány okozta károkat a mezőgazdasági növényeknél. A csapadék mennyisége mellett legalább ilyen fontos annak eloszlása a szántóföldi növények tenyészideje során. Akkor, amikor kevésbé elérhető a víz a talajban, a növények jóval több energiát fordítanak arra, hogy fenntartsák a hidratáltságukat. Pedig ilyenkor a termésképzésre kellene „összpontosítaniuk”.

Kukorica

A szélsőséges vízellátásra talán a kukorica a legérzékenyebb, hiszen relatíve nagy vízigényű növény, a vegetációs periódusában a felvett víz mennyisége 570–690 mm, a legkritikusabb hónapok a június–július–augusztus. A kellő vízmennyiség például a kukoricánál nagyon fontos a virágzás előtti időszakban, amikor kialakulnak a generatív szervek, mert ekkor differenciálódnak a csövön található szemsorok és a soronkénti szemek száma is.

A hím virágzat is már 9 leveles állapotban differenciálódik. Ugyanolyan fontos a stresszmentes környezet a virágzás idején, mégpedig azért, hogy minél tovább egy időben virágozzon a hím- és a nőivarú virágzat. A virágzás utáni időszakban pedig az ezermagtömeg alakulása miatt van nagy szükség.

Napraforgó

A kukoricával ellentétben a napraforgó nem számít ennyire kényes növénynek, hiszen mélyre hatoló gyökereivel a talaj alsóbb rétegeiből is képes felvenni a vizet, más szóval jó vízfelvevő képességgel rendelkezik. Viszont ennek hátránya is van az utóveteményre nézve, hiszen a napraforgó nagyon kiszárítja a talajt.

A napraforgó vízigénye 500 mm, a legtöbb csapadékra a tenyészidő első felében van szüksége, a későbbiekben kifejezetten előnytelen a csapadékos, hűvös időjárás, ilyenkor fogékonnyá válik a betegségekkel szemben, és emiatt jelentősen csökkenhet a termés.

Őszi búza

Idén az őszi búzát a téli és a tavaszi csapadékhiány nagyban sújtotta, hiszen becslések szerint ebben az időszakban a víz deficitje akár 50%-os kiesést is eredményezhet. A szárba indulás fázisa úgy egy hónapig tart, különösen ebben a fázisban igényli a zavartalan vízellátást, hiszen ekkor termeli a szárazanyag mintegy 50%-át. Április közepétől május végéig 150–160 mm csapadékot igényelne. Ebben a fázisban a szárazság miatt csökken az asszimiláció, a virágszervek nem fejlődnek helyesen, azok egy része elhalhat. Később a kalászolás és virágzás időszakában fellépő vízhiány miatt hiányos lehet a megtermékenyülés.

Tavaszi árpa

A tavaszi vetésű növényekhez képest kisebb vízigényű a tavaszi árpa, március-június között elegendő 225–250 mm csapadék ahhoz, hogy viszonylag megfelelően fejlődjön, viszont annak egyenletesnek kellene lennie, mert az árpa gyökere nem hatol mélyre, hogy a mélyebben fekvő rétegekből is fel tudja venni a vizet. Március folyamán 30–40 mm, áprilisban 40–50 mm, májusban 60–65 mm, júniusban 50–60 mm, július első felében 20–25 mm csapadékra van szüksége.

Természetesen itt is érvényes az a tény, hogy az igényelt csapadék mennyisége függ az ősz, illetve tél folyamán lehullott csapadéktól, illetve a talaj vízkészletétől, vízgazdálkodásától. A tavaszi árpa 1 kg szárazanyag előállításához mindössze 300 l vizet fogyaszt, a legkritikusabb időszak a szárba szökkenés, a virágzás időszaka.

Repce

A repce már most láthatóan alacsonyabb növekedésű, és ez nem a fajtatulajdonság, hanem a szárazság rovására írható. Vízigénye 580–700 mm, leginkább szeptember-október, azaz a kelés idején igényli a vizet, hogy megerősödjön télire, majd májusban, az oldalhajtások kialakítása idején igényli a vizet, júniusban pedig a becőkben az EMT kialakulása, illetve a becőkben lévő magok számának kialakulása miatt van szüksége vízre. A repce virágzása idején legalább 12 órás nappali megvilágítást igényel, viszont ekkor nagyon fontos számára a megfelelő, mintegy 80%-os páratartalom, amit idén nem kapott meg. Kis páratartalom esetén a bimbók egy része megtermékenyülés nélkül lehull.

(cz)