Megkezdődött a spárgaszezon

A spárga (Asparagus officinalis) a liliomfélék családjába sorolt, egyszikű növény. Nyáron másfél méter magas, szeldelt lombú hajtásokat fejleszt, talán ezért nevezik egyes vidékeken nyúlárnyéknak is.

Kétlaki növény lévén a hímegyedeken csak jelentéktelen porzós virágok, a nőegyedeken piros bogyók teremnek. Ezen utóbbiakban három fekete mag érik be. A korszerű fajták magjából csupa hímegyed fejlődik, ami azért előnyös, mert ezek több hasznos síptermést hoznak.

A spárga többhasznú növény. Legfőbb értéke a zsenge hajtása, amelyet sípnak neveznek. Ez kétféle is lehet: a bakhát alatt termesztett növények sípjai fehérek, legfeljebb a hegyük lilás, a sík felületen termesztett fajták sípjai zöldek. Gyerekkoromban apámnak mintegy négyholdnyi spárgaültetvénye volt. Nagyon megbecsülték ezt a növényt, mert a „spárgaszüret” ideje április-májusra esett, amikor gazdaembernek más bevétele – a naponta fejt tejen kívül – nem igen volt. A sípokat naponta kétszer kellett szedni, mert igen gyorsan növekedtek és a bakhát alól kikandikáló sípok gyorsan megszínesedtek, értéktelen áruvá váltak. A sípokat gondosan válogatták, kötegelték és értékesítették.

A spárgasíp legfinomabb része a feje, mert nem rostos, igen zsenge és ízletes. A sípok feldolgozásakor természetesen mindig törtek is, és a fejek házi felhasználásra kerültek. ĺgy a családi asztalon spárgaszezon idején minden nap volt előkelő spárgaétel.

Hogy a spárga milyen különleges étel, arról Sommerset Maugham is írt egy novellát. Ennek a lényege a következő: Párizsban járva megismerkedett egy gyönyörű és kívánatos ifjú hölggyel. Együtt járták a várost, és amikor beesteledett az író meghívta partnerét vacsorára. A vendéglátó legnagyobb ijedelmére a hölgy a legdrágább fogást, spárgaszufflét választott és az író egész este amiatt szorongott, hogy vékonyka pénztárcájából ki tudja-e fizetni a cehhet?

A spárgasíp önmaga egyébként nem tartozik a hizlaló ételek közé. Viszonylag kevés kalóriát tartalmaz, de gazdag emészthető rostokban, B- és C vitaminban, aminosavakban. Ha persze bőséges vajjal, tejföllel, sajttal gazdagítják a szakácsok a fogást, akkor nem sorolható a fogyókúrás ételek közé.

A spárganövény legjobban a humuszban gazdag és tápanyagokkal bőségesen ellátott homok, vagy homokos vályogtalajokat kedveli. A kötött agyagtalajokból nehézkes a sípok kitermelése. A házikertekben is érdemes egy-egy sor spárgát telepíteni. Az új ültetvényről az első sípokat a harmadik évben lehet betakarítani, addig bőséges trágyázással és gyomirtással kell elősegíteni a tövek megerősödését.

Amúgy a spárga egyike a legígéretesebb zöldségféléknek. A talaj- és éghajlati viszonyok kedvezőek, az európai piacok közel vannak és korlátlanok, tehát ez a növény is azoknak a terményeknek a sorába állítható, amelyeket a legjobb minőségben és a leggazdaságosabban tudunk előállítani. Az ültetvény telepítése beruházás- és időigényes dolog, amit azonban ellensúlyoz a jó jövedelmezőség, valamint a fokozott munkaerőigénye. A házikertben a spárgatöveknek egyéb haszna is fellelhető. A spárga zöld hajtásai módfelett alkalmasak virágcsokrok díszítésére, a megpörkölt magból pedig kellemes zamatú kávé készülhet.

Talán nem nagyon közismert a spárga egészségügyi hatása, pedig Lippai János az 1666-ban megjelent Posoni kert című könyvében már a következőket írja: „Spárga, igen kiűzi a vizelletet. Ha ennek gyökerét a fájó fogra teszik, megállíttya a fájdalmat. Sőt ha megszárazttyák, porrá törik, és azt a port a fognak üregében teszik, fájdalom nélkűl, mind gyökeresttűl kivonnya. Ha borba meg főzik, és megisszák, megronttya az ember veséjében a követ. Aki olajjal elegyített megtört spárgával megkeni magát, azt a méhek meg nem csípik.”